A Börcsön (is) ismert szólások, közmondások híven mutatják a közösség egykori életmódját is. E rövid epikai alkotások a hétköznapok munkájáról, a közösség tagjairól is ítéletet mondanak. Egymás után olvasva őket, olyan mintha egy régi erkölcs kódexet lapoznánk.

Egy szántás, egy karéj kenyér.
Hamar eljár egy-két óra, minden perced használd jóra!
Hosszabb a nap a kolbásznál.
Ne a pénzben bízzál, hanem az észben!
Neki dűlt, mint páliak a szélnek.
Nem hosszú a nap annak, akinek sok a dolga.
Fekete kézzel keresett fehér pénz!
Fényűzés és pompa, sose vezet jóra!
Három napos vendégség, holtig tartó szegénység!
Ócska szekér, fakó hám, mind a kettő rossz szerszám!
Szemérmes koldusnak üres marad a tarisznyája.
Télen ruhádat, nyáron kenyeredet el ne hagyd!
Aki kuruc-gyerek, soha se pityereg.
Azt mondja a tisztelet, süvegeld az öreget!
Kinek nincsen esze, honnan vegye azt?
Nyírés nélkül, még a fa se nő szépen.
Sokat akaró, semmivel se bíró.
Több tudás, nagyobb kenyér.
A Nap ingyen orvosság.
Finnyákos gyereknek ínség a barátja.
Jussáért a csúnya lányt is elveszik.
Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve.
Kívül jújj, belül fújj!
Mit ér a pénz, a kincs, ha élvezője nincs?
Nem a foltos, de a rongyos szégyen.
Nem mindig áldás a sok száj.
Nézd előbb jól az anyját, aztán vedd el a lányát!
Rest az urad, többet fárad.
Süt a Kata, meszel is, ha neki fog, súrol is.
Utcán fodros, otthon rongyos!
Várt leány, várat nyer.
Aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem érdemel!
Amilyen az élete, olyan a halála!
A tolvaj kis tűn kezdi, hízott ökrön végzi.
Hallgató emberben lakik az ördög.
Jobb az elég, mint a sok!
Két ember titka már nem titok.
Kinek jó dolga van, a jégre megy, hogy kitörje a nyakát.
Mond meg ki a barátod, én megmondom ki vagy!
Sose akarj többnek látszani, mint amennyi vagy!
Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap.
Többet ér egy kérdezem száz, keresemnél.
Nézd meg a házát, megismered a gazdáját!
A gaz magától is megterem.
A kokas is hajnalban kezdi a kukorékolást.
A tehén kölcsön ád!
Egyeseknek nagyobbat tojik a tyúkja, mint másoknak a lúdja!
Egy szál fa még nem erdő.
Körmetlen macskának nehéz fára másznia.
Lusta lónak korbács az abrakja.
Nem látja a fűtől az erdőt!
Rossz kutya az, melyet bottal vernek a nyúl után.
Áldott dolog a sok kéz.
Első nyerés, kutya vesztés.
Kis kalap, nagy kalap, ne félj tőle nem harap!
Nem bízzák kecskére a káposztát.
Kinek milyen anyja, olyan a leánya!

Bár az időjósló regulák többsége kalendáris eredetű, bennük kétségtelenül évtizedes (sokszor évszázados) megfigyelés, tapasztalat sűrűsödik egy-egy mondókává.

Ha szarka száll magában, rossz idő lesz a határban.
Jó termés lesz, ha a gólyák sárosan jönnek haza.
András-napi hó, a vetésnek nem jó.
Eső lesz, ha a fecskék porban fürödnek.
Eső lesz, ha sír a kóli madár, a szélkiáltó.
Ha a fák ősszel is virágoznak, hosszú lesz a tél.
Ha a gyufaszál délfelé hajlik, kisüt a nap.
Ha Karácsony fehér, zöld lesz a Húsvét.
Ha ködös a Boldogasszony, nem marad el a jó haszon.
Ha könnyezik Kunigunda, nem sokáig kell a bunda.
Ha Márton fehér lovon jön, gyenge lesz a tél.
Júniusban még nem esik a hó, márciusban fürödni nem jó.
Ködöt jelentenek a kányák, ha a fahegyre ülnek.
Mihály-naptól Szent Györgyig minden szél hideg szél.

Sokszor a hiedelmek is tartalmaznak természettudományos ismereteket. Tapasztalaton nyugvó megfigyeléseket. Természetesen a legtöbb közülük egyszerű „babona”.

Kidőlt só, legtöbbször veszekedést jelent.
Amíg magad nem ültettél tyúkot, másnak tojást ne adj, mert elviszik a szerencsédet is!
Ha elveszik a csizmád sarka, baleset közelít hozzád!
Ha megreped a kenyerünk, sok lesz a szenvedésünk!
Kotlás után a tyúk első tojását csirkével kell megetetni, hogy összetartsanak!
Nem jó a kisgyereket tükörbe nézetni.
Új tehén elé kötényt kell teríteni, akkor hamar megszokik.
Álmunkban repülni balszerencsét jelent.
Beteg leszel, ha álmodban mákoskalácsot eszel.
Ha álmunkban meghal valaki, családunkban meghal valaki.
Szárazságra mutat, ha álmunkban forgószél jelentkezik.
Újévkor a disznó orrát tálaljuk elsőnek, had túrja a szerencsét!
Sok öröme lészen a lánynak, kinek már Pünkösd előtt vittek a legények pünkösdi rózsát.

A hiedelem- és eredetmagyarázó mondák természetszerűleg a község múltjához, földrajzi neveihez kapcsolódnak.

Gatyamadzag a boszorkány nyakán
Boszorkányokról sok történetet tudnak Börcsön is. Ezek a történetek majdnem minden faluban hallhatók. Egy érdekes változatukra bukkantam Börcsön is a kulcslyukba húzott gatyamadzaggal kapcsolatban.

Börcsön azt tartották, hogy a boszorkány mindenféle formájúvá tud változni, még a kulcslyukon is be jut a szobába, ha valakit meg akar rontani. Így történt ez egy öreg pásztorral az uradalmi majorban. Hónapok óta nem tudott aludni éjszaka, mert a boszorkány ráült a mellére és alig tudott szuszogni. Mindenfélét megpróbált már ellene. Hiába rakta keresztbe a söprűt az ajtóban, Mária-fogta rózsát (vadrózsa) is hiába tett az ablakba, a boszorkány mindig túljárt az eszén. Végül azt a tanácsot adták neki, hogy fűzzön egy jó erős gatyamadzagot a kulcslukba, azon keresztül nem tud a rontás bejönni. Úgy is tett. Befűzte a kulcslukba a gatyamadzagot és nyugodtan lefeküdt. Alig múlt éjfél, nagy sipákolásra ébredt az öreg. Világot gyújtott, és ott látta az ajtó előtt a boszorkányt, nyakára volt tekeredve a gatyamadzag, alig kapott tőle levegőt. – Így fogták meg, jól elverték, és azóta megszűnt a rontás.

A póruljárt almatolvaj
Az uraság kertjében erdőnyi volt a gyümölcsfa. Finomabbnál finomabb gyümölcsök termettek benne, s ezekből látták el bőven a győri piacot. Büszke is volt rá az intéző.

„Még öregapám idejibe volt, hogy lopni kezdték a gyümölcsöt. A ropogós cseresznyével kezdték, és azután ahogy beértek a fák, sorban megszedték őket, mielőtt leszüretelhették volna. Hiába állítottak strázsát, nem tudta a tolvajokat megfogni.

Akkor azt ajánlották az intézőnek, hogy kérje meg Szabó Mihályt, hogy segítsen. Uradalmi juhász volt, kint lakott a majorban. Tudománya volt neki, parancsolni tudott a birkáknak. Kitűzte a kampós botját és megparancsolta, hogy körülötte legeljenek, ne széledjenek szét, amíg bemegy a faluba egy nyelet borra. Azt is megmondta előre, mikor zivatar gyütt, ha meg elkódorgott valakinek a jószága, megmutatta, hol keressék. Beteg állatot is gyógyított, olyan füvei voltak neki. Az ezerjófűvel akármilyen vérző sebet begyógyított, vérehulló fecskefűvel a szemölcsöket is el tudta parancsolni.

Az intéző ráállt. Megígérte neki, hogy megjutalmazza, ha segít megfogni a tolvajt. Az öreg nem szólt semmit, csak kiköltözött a kerti csőszkunyhóba. Akkor ért az a szép nagy pogácsaalma, amit úgy kapkodtak a piacon. Nem telt bele három nap, amikor hajnalon nagy ordítás hallatszott az almás kertből. Odafutottak a majorból, hát látják ám, hogy a tolvaj ott kukurcút a fán, nem tudott a helyéből elmozdulni, kezét meg nem tudta levenni arról az almáról, amit megfogott. Az öreg juhász kint ült a kunyhó sarkában, és nem vette le a szemét róla. Addig nem tudott a tolvaj elmozdulni, amíg az intéző is oda nem ért, csak akkor engedte el az öreg. Így fogta meg a tolvajt. Attól kezdve nem kopasztotta le senki a fákat. Az öreg meg megkapta annak a fának az egész termését.”

Győri-kereszt Börcsön
„Amikor a törökök Győrt is elfoglalták, nagyon nehéz lett a nép élete. Rablócsapatok fosztogatták a közeli falvakat. A nép úgy védekezett, ahogy tudott. A börcsiek egy őrtornyot építettek a templom mellett. Erről figyelték a határt, s ha ellenség közeledett, félrevert haranggal riasztották a népet. Aki tudott, elbújt előlük, a bátor legények pedig lesbe álltak. Egy erős földsáncot emeltek, amit „váracs”-nak hívtak, s e mögött várták az ellenséget, karddal, buzogánnyal.

Egyszer jött is egy csapat Lébény felől. Amikor a faluhoz értek, kitörtek a váracsból a börcsiek. Két oldalról támadták meg a törököket, és beszorították őket a vizek közé. A törökök menekülni próbáltak, otthagyták a rablott állatokat a rabláncra fűzött emberekkel együtt. Ezek között több asszony és gyerek is volt. Köztük a lébényi uraság szép, fiatal felesége. Volt nagy öröm! Az uraság akkor megfogadta, hogy hálából egy kőszentet emel azon a helyen. Amikor Győr is megszabadult a törököktől, beváltotta ígéretét, és akkor épült ez a szép kőszent, amit ma is megcsodálhatunk a börcsi temetőben.”

Lesvár
„Úgy tudják errefelé, hogy még akkor keletkezett, amikor a törökök voltak itt Magyarországon. Akkor még Győr is az övöké volt. Onnan gyöttek ki rabolni a falukba. Elhajtották a marhákat, a házakat fölgyújtották, aki embert meg elkaptak, azt meg magukkal vitték, vagy megölték. Aki csak tehette, hát elmenekült előlük az erdőbe, nádasba.

Itt a döglött-Rábca mellett összegyűlt egy csomó bátor legény. Elhatározták, hogy bosszút állnak a törökön. Nem messze az úttól, az erdőszélen csináltak földből egy kis várat. Csak akkora volt az egész, hogy az embereket eltakarta, és jól ki lehetett lesni belőle az útra. Fegyvereket is kerítettek, és így lesték, mikor jönnek a törökök. Nemsokára jöttek is az úton. Rájuk csaptak, és elvették tőlük a marhákat, a foglyokat meg kiszabadították. Attól kezdve mindig ott leselkedtek, amíg csak törökök jártak erre. Aztán már nem kellett az a vár, de egy kis dombja még ma is megvan a döglött Rábca partján, történetét pedig Lesvár-puszta neve őrzi.”

Az abdai csata
„Negyvennyócban, amikor a nagy harc vót, itt Abdán is vót egy csata. A faluba’ vótak a németek meg a kozákok is. Győr felől gyöttek a magyar huszárok, átúsztattak a Rábcán, és neki a németnek! Ott vót a csata, ahun a legelő van, a falu szélin. Kápolna is van azóta a helin, oda temették azokat, akik ott elestek. A kápolna dombja felül gyüttek a huszárok, a németek meg ki a falubul, a legelő felül kerítették őket. Vót ám nagy zaj, lőttek cefetül, meg aki érte, vágta.

Vót a huszárok között egy börcsi gyerek is. Hát az, amint vágta a németet, látja ám, hogy a szélső háznál egy fehér lovon valami tisztféle igen gukkerozza a csatát. No - gondúta magába -, majd adok én neked! Avval odavágtatott feléje. De a tisztféle is észrevette ám, megugrott, oszt végig a falun! A huszár meg utána! Kergette igen, ahogy csak bírta. Már Öttevényen is túl vótak, amikor má majdnem utolérte. De asztán a tiszti ló jobban vót abrakúva, jobban bírta a futást, mint a szegény, fáradt huszárló, osztán mindig jobban elhúzott elüle. De azér majdnem Kimléig kergette. Mivelhogy nem segített neki senki, egymaga nem tudta megfogni, hát abbahagyta. Amaz meg Óvárig futott, egyenesen a papokhoz. Ott sült ki, hogy az a tisztféle nem is vót akárki. Maga Ferenc Jóska vót! – Sokszor beszélték itt az öregek, de nagy kár, hogy nem vót akkor szerencséje annak a huszárnak. Mer ha elfogta vóna Ferenc Jóskát, talán vége is lett vóna az egész harcnak, és nem veszett vóna oda a szabadság.”