Készítette: Néma Sándor, Szalai Attila

Bevezetõ

Földrajzi környezet

Börcs település a Kisalföldön, Gyõr-Moson-Sopron megyében, a Rábca folyó mellett, Gyõrtõl nyugatra, légvonalban 9,5, mûúton 11,7 km-re fekszik.
A tájbeosztás szerint kistáj, a Mosoni-síksághoz tartozik, határát az M 1-es autópálya szeli ketté.
A község keleten Abdával, északon Öttevénnyel, nyugaton Mosonszentmiklóssal, délen Rábapatonával és Ikrénnyel határos. Börcs területe 1277 ha, vagyis 12,77 km2. E területen 997 ember él (2001-es adat). A település Gyõr vonzáskörzetéhez tartozik, illetve az abdai körjegyzõség része.
A község, bár Gyõrhöz nagyon közel van, mégis nehezen megközelíthetõ, mert a fõ közlekedési útvonalak elkerülik.
Az M 1-es autópályának nincs leágazása Börcsre, a Budapest-Gyõr-Bécs útvonalhoz Abdán keresztül csatlakozik. Börcs és az útvonal távolsága 3,5 km. A községhez legközelebb légvonalban 1,1 km-re fekvõ Gyõr-Sopron útvonal van. A Rábca folyót átívelõ híd 2000-ben épült meg, s azóta Börcs már nem zsákutcás település.

A kezdetektõl 1688-ig

A Rábca északi partján az áradásos területbõl egy nagyobb domb emelkedik ki, ezen épült Börcs község.
Az új kõkorszakból az õsember kõeszközeit találták meg a község határában, sajnos a lelõhelyet nem jelölték meg pontosan. E korból három vésõt találtak.
A középkorban víz nem járta környezetben, jelentõsebb magaslatokon alakultak ki a települések. Míg a Szigetközre, s a környezõ falvak közül, Abdára és Öttevényre, illetve Kunszigetre az állandóan változó vízjárások miatt a helyváltoztatás volt a jellemzõ, addig Börcs végig ezen a dombon maradt. A vízmentes területeken alakultak ki a szántóföldek is.
A korai oklevelek valószínûsítik azt a tényt, hogy Börcs már a 12-13. század fordulóján lakott terület volt, ugyanis az elsõ okleveles említés nem azt jelenti, hogy a falut akkor alapították, nyilván, az annál korábbra tehetõ.
Börcs települést, sokáig úgy hitték, egy 1226-os oklevél említi elõször. Ezt a téves értelmezést Gyõrffy György Magyarország Árpád-kori történeti-földrajzi mûvében megcáfolta...

A település nevének eredete

A település nevét az évszázadok során a következõképpen említik az oklevelek: 1279-ben Beerc, 1283-ban Berch, 1489-ben Beerch. A 18. és 19. században is több variációja volt a falu nevének: 1773-ban Börcs és Rundenturn, 1780-81-ben Runden thurn, 1785-86-ban, és 1882-ben Börcs, 1786-ban Börcsch, 1787-ben Bõrts, 1808-ban Börcs és Rundenthurn, 1828-ban Börts, Rundenthurn, 1863-ban Börts. 1908-ban a községi törzskönyvbizottság a Börcs változatot fogadta el, s ezt használják napjainkban is.
A helynév valószínûleg a ma már nem használatos Bér személynévbõl ered, de lehet a Bertalan személynév egyszótagos változata is, azaz Ber. A név végén olvasható „cs” (azaz Bercs) a kicsinyítõ képzõs változat. Van olyan elképzelés is, hogy a német eredetû Bertsch személynévbõl eredt.
Mindenesetre tény, hogy az elsõ Árpád-kori eredetû kápolnájának védõszentje Szent Bertalan volt.
Az elsõ okleveles említés nem azonos a település létrejöttével, ez történhetett évtizedekkel vagy akár évszázadokkal korábban is.
Mindenesetre 1279-ben Börcsi Pongrác Márton és István és Gyõr nembeli Konrád beleegyeztek a Moson megyei Gesztence eladásába. A késõbbi feljegyzések szerint Gesztence fele a Börcsieket illeti.
1324-ben Börcsi Csépán udvarbíró járt el ura, Héder nembeli Dénes és fia, Miklós Gyõr megye ispánja ügyében, testvérük Lóki Hektorné 25 márkás ügyében.
A község 1468 elõtt a zirci cisztercita apátság és a Szentgyörgyi grófok birtoka volt. Utóbbiaknak már kastélyuk is állt ez idõben a faluban.
1489-ben Börcs csere útján a gyõri püspök birtokába került, s ennek tulajdonában is maradt az 1945-ös földosztásig.

1526-tól 1688-ig

A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én nemcsak egy vészes csatavesztés volt, amit II. Lajos király halála is súlyosbított, hanem a magyar királyság bukása, s az ország három részre szakadásának kezdete.
Az ország középsõ részén épült ki a török ellen az új végvári vonal, s fenntartásuk már a Habsburg királyok, egyben a német-római birodalom császárának segítségén múlt. Ilyen a birodalom fõvárosát, Bécset védõ fõkapitányság székhelyévé vált a 16. század második felében kiépülõ új-olasz bástyás gyõri vár. Ez a változás meghatározta a környezõ települések, így Börcs életét is.
A török jelenléte, az állandó háborús viszonyok, kisebb-nagyobb összecsapások, portyázások nagyban befolyásolták a falu életét, ennek bemutatására hívjuk tanúságul a 16. századi portális adóösszeírásokat.

16. századi portális adóösszeírások Börcsön

Az összeírásokból látható, 1531 után több, mint harminc évig nem volt lakott település, de mindenesetre nem rendelkezett adóképes lakossággal. Késõbb a templom mellé épített õrtorony és a falu sánccal való körbekerítése stabilizálta a község népességét. Börcsön 1571-ben húsz egésztelkes jobbágy és öt háznélküli zsellér lakott, a dicator megjegyzi, hogy a község az adófizetés alól fel van mentve.
Bécs védelmére fontos erõdített hellyé építették ki Gyõr városát a 16. század második felében. Majd megszervezték a várat övezõ települések kõépítményeinek – általában templomok, templomromok – megerõsítésével a környék megfigyelését és védelmét a kisebb rajtaütésektõl. Ezért Gyõr körül 1577-re már a következõ tarisznyavárak álltak, általában 10-50 fõnyi õrséggel: Andrásvára (Gyõrszentiván) kismegyeri tarisznyavára (ma templom áll a helyén), Világosvár (Ménfõ melletti hegyen), Baráti falu temploma (ma Gyõrújbarát), Gyirmót (ma Gyõr város része), Ikrény, Mérges régi temploma, abdai átkelõhelynél álló várta.
Már ekkor hangsúlyozták, fontos lenne a dombon álló börcsi, feltehetõleg román kori kõtemplomot vagy kápolnát megerõsíteni, s ezzel a gyõri vár körül húzódó védõ- és megfigyelõ pontokat teljessé tenni. A terv megvalósítására 1588-ban került sor, a vármegye a kõtemplom mellé egy kerek õrtornyot építtetett, s a templomot földsánccal vette körül. E kerek õrtorony adta német nevét a falunak, ugyanis Rundenthurm magyarul kerektornyot jelent.
Jókai Mór a Névtelen vár címû mûvében, 1877-ben a következõképpen ír Börcsrõl: „Kicsiny falu az a Rábca partján, de van egy nevezetes emléke. Egy tágas kerek sánc, melynek közepén áll a templom. A hajdani török-kuruc-labanc világban ide szokott menekülni a falu népsége, s védte magát a száguldozó csapatok ellen. Ezért hiják tán németül Rundenturmnak.”
A német katonák 1590-ben bosszúból, mivel a börcsiek nem fizették a zsoldot, felgyújtották a falut. Mégis, mint láthatjuk a portális összeírásokban, 1593-ban már három portával szerepelt. Valószínû, Börcsre igazi pusztulás Gyõr török általi 1594-es elfoglalásakor várt. Az újratelepülésre is a gyõri vár 1598-as elfoglalása után került sor, s a kisebb-nagyobb meneküléseket, futásokat leszámítva a település lakosságának nagy része visszatérhetett lakóhelyére. Ilyen volt például 1683-ban, amikor a Bécs ostromára induló törökök elõl az emberek kénytelenek voltak elhagyni a falut, a Hanságba és a Rábca mocsarába menekülnek.
A török világhoz kapcsolódik egy monda is. Miután a törökök 1594-ben elfoglalták Gyõrt, a börcsiek építettek egy õrtornyot a templom mellé. Innét figyelték a határt, s ha ellenség jött, riasztották a lakosságot. Egy alkalommal megtámadták a Lébény felõl érkezõ törököket és kiszabadították a foglyokat, köztük a lébényi uraság szép, fiatal feleségét. Hálából az úr – Gyõr felszabadulása (1598) után – gyõri keresztet emelt, ami ma is megtalálható a börcsi temetõben. Az további vizsgálódást igényel, hogy ez valójában gyõri kereszt-e.
A 17. század elsõ felében a következõ portaszámokat írták össze: 1622-ben hármat, 1630-ban szintén hármat, 1638-ban 31-et. Az összeírás szerint a 17. század elsõ felében a falu valószínûleg állandóan lakott volt, s csak idõlegesen menekültek vagy bujdostak el a börcsiek.
A 17. századból, feltehetõleg az 1640. és 1670. között keletkezett összeírás szerint, a következõ börcsi fegyverviselõ személyeket és az õket elszállásolókat ismerjük: "Kokas Mihál, Doktor István, Szalaij Mihál, Marocz János, Varga György, Káldi Peter, Kis Michál, Varga András, Kis Miklós, Marocz István, Varga János, Gõre János, Varga Péter, Kis István, Kozma Jóseph, Varga Lõrinc, Buzgó Tamás, Káldi Michael, Naszádos Peter, Kis István, Varga Márton, Új Jakabnénak lakója, Buzas Peter, Fodor Mátyás, Szabó Mihaly, Máte Mortony Fülöp Mihály, Kovács István, Nagy Mihály, Szabó Márton, Kovács Miklós, Kûszeghy Mihály, Pál deak, Szalay György falu bírája". Az említett családok közül ma is élnek Kokasok, Vargák, Káldik, Kissek, Kozmák, Szabók, Kovácsok, Nagyok és Szalayak Börcsön.
Buda 1686-os és Székesfehérvár 1688-as visszafoglalása békét hozott Északnyugat-Dunántúlnak. A békeidõben megkezdõdött a falvak életének újraindítása és betelepítése. E folyamatban az állam és a birtokosok is érdekeltek voltak, hiszen növekedett az adóbevételük, jövedelmük.
Az 1698-ban készült egyházlátogatási jegyzõkönyv a következõképpen emlékezett meg Börcsrõl: „A gyõri püspök faluja. Régi, vár módjára épült kápolnája ellenséges támadások alkalmával menhelyül szolgált a lakóknak. 1668-ban ezt a kápolnát szépen restaurálták, de azóta az idõk viszontagságai, különösen pedig a legutóbbi török támadás [1683 Bécs ostroma] következtében annyira tönkrement, hogy a falai mintegy négyfelé váltak, megrepedtek, és a teljes összeomláshoz állanak közel. Pedig kár volna, ha ez az erõs boltozat leomlana, mert egy kis áldozattal még most jó karba lehetne helyezni. Ezt azonban a jelenlegi ínséges idõkben a lakosok maguk nem tudják elvégezni."

1686-tól 1848-ig

A 18. század a Rákóczi szabadságharc leverése után nyugalomban telt el, egészen 1809-ig, Napóleon magyarországi hadjáratáig, ellenséges katona nem járt hazánk földjén. Ez a korszak volt Magyarország békés gazdasági fejlõdése, a falvak újratelepítése, az elvadult bozótosok kiirtása, s szántófölddé, legelõvé, azaz kultúrtájjá alakítása.
Az összeírások adataiból látható, a békés 18. század elsõ fele a gazdasági fejlõdés kora volt Börcs életében is. Az 1715-ös 800 pozsonyi mérõs vetésterület 1720-ra 1200-ra, 1747-re 1760-ra nõtt, s gyarapodott a legelõ terület is. Természetesen ezzel párhuzamosan nõtt a jobbágyok száma is, az 1715-ös 16 adózó fõrõl 1747-re 19-re. Az adózók által használt földterület nagysága 50 pozsonyi mérõrõl 1747-re 86 pozsonyi mérõre nõtt. Közel 30 év alatt a zsellérek száma az 1715-ös kilencrõl 1747-re 26-ra emelkedett, majd 1767-re, azaz az úrbérrendezéskor számuk már elérte a 35-öt. Természetesen 1848-ig tovább folytatódott a fokozatos növekedésük.

Az 1715-20. évi összeírás börcsi eredményei

A település gyors fejlõdését bizonyítja, hogy 5 év alatt másfélszeresére nõtt a növénytermesztés. A lakosságon belül gyarapodott a telekkel rendelkezõ jobbágyok száma, s csökkent a föld nélküli zselléreké.

Az 1747. évi börcsi adóösszeírás

A XVIII.sz. közepéig tovább folytatódott a mezõgazdaság fejlõdése, nõtt a megmûvelt terület nagysága, viszont csökkent a legelõterület. A telkes jobbágyok száma nagyjából nem változott, viszont nõtt a házas és háztalan szelléreké.

Az 1747-es összeírás összesített eredeménye

Minden összeírás megemlíti, hogy a község földje elsõ osztályú, s termékenységét a Rábca folyó áradásainak is köszönheti.
A mai árvízvédelmi rendszer kiépülése elõtt szabad átjárás volt az egyes folyók, így a Rábca és a Rába között is. Az egyes faluhatárokat, így Börcsét is, az egykori folyómeder, jelen esetben a Rábca medre, illetve ennek változásai határozták meg.
Az áradó Duna visszaduzzaszthatta a mosoni ágon keresztül a Rábát és a Rábcát is, így akár a Hanságba is visszafolyhatott a víz.

Az úrbéri rendelet

Mária Terézia 1767-ben kiadta híres úrbéri rendeletét, melyben az uralkodó szabályozta a földesurak és a jobbágyok viszonyát. Célja elsõsorban az állami adóalany, a jobbágy védelme volt, ezért megtiltotta a jobbágytelek elvételét és maximálta a jobbágyterheket.
Gyõr megyében az egésztelekhez az egy hold belsõ telken kívül 20; 22; 24 hold szántó és 6-8-10 kaszás rét járt. Az egész telek nagysága 27 holdtól 35 holdig terjedt, így az átlagos egész telek nagysága 31 hold volt.
A Gyõr megyében összeírt 1297 egésztelek 2107 telkes jobbágy közt oszlott meg. Egy telkes jobbágyra átlag 0,61 nagyságú telek jutott, azaz kb. 19,5 hold.
Az 1000 holdasnál nagyobb birtokon általában 20%-kal volt magasabb a telekátlag.
Az úrbérrendezés idején a megye legnagyobb földesura a gyõri káptalan (8263 hold úrbéres föld), második a bencés rend, harmadik a Viczay család volt.

A telkes jobbágyok rétegzõdése 1767-ben Börcsön

* Börcs határának földjét az összeírók I. osztályúnak minõsítették. Így egy egész telekhez, 1 hold belsõség, 20 hold szántó és 10 hold legelõ járt.

1767-re a faluban 16,9 telek oszlott meg 53 úrbéres közt. Közülük 18 házatlan, 17 házas zsellér volt, 18-an tartoztak a telkes jobbágyok kategóriájába. Egy egész telek 1 hold belsõségbõl, húsz hold szántóból, tíz hold rétbõl, azaz összesen 31 holdból állt. A beltelek nagysága a gyakorlatban nem érte el a 0,6 holdat. Az 53 úrbéres közül 18 volt a telkes jobbágy, 17 a házas és 18 a házatlan, azaz vagyontalan zsellérek száma.
A jobbágyok a falu határában 538 holdat használtak, ebbõl 11 hold volt a belterület, 413 hold szántóföld és 114 hold a rét.
Az 1768. június 10-re kiadott úrbárium szerint a börcsi helységben egy egész jobbágy telek egy hold beltelekbõl, 20 hold szántóból, 10 hold rétbõl, azaz összesen 31 hold földbõl állt.
Bort a jobbágyok karácsony napjától, Szent Mihály napjáig (szeptember 29-ig) árulhattak, utána e jog a földesurat illette.
A börcsi egész helyes gazdák robotja heti egy, azaz évi 52 napra rúgott, ha saját vonósmarháival és szekerével, ekéjével, vagy boronájával állt a földesúr rendelkezésére. A szerszám megválasztását mindig a mezõgazdasági munka jellege határozta meg. A robot idejébe beszámított a munkába menetel és visszajövetel is.
Ha kézzel szolgált valaki, akkor heti két nappal tartozott, azaz évi 104 napon robotolt urának.
Minden jobbágy és házas zsellér évente egy forintot volt köteles fizetni földesurának két részletben, elsõ felét Szent György napra (április 24-re), második részletet Szent Mihályra (szeptember 29-re). Az egész helyes gazda a fentieken kívül tartozott esztendõnként urának adni két csirkét, két kappant, 12 tojást, egy ittze vajat.
Az egésztelkes ezen kívül termésébõl és állataiból kilenceddel tartozott földesurának. (Az egyháznak, a gyõri püspökségnek ugyancsak járt a tized.)

II. József a vármegyékkel szigorúan ellenõriztette, hogy az úrbáriumban elõírt jobbágyterheket a földesurak betartják-e. Egy ilyen falusi bíró által fogalmazott jelentésen maradt fenn Börcs elsõ pecsétje, ez köralakú poncolt díszítéssel övezett jelvény volt. Csillagokkal negyedelt köriratában: „PAGUS * BÖRCS * ANNO * 1698 *” szöveg olvasható. Pecsétmezejében lebegõ, felfordított csoroszlya és ekevas között búzaszál látható. Mérete 23 mm.
A 18. században történt változást, fejlõdést Börcsön, Vályi András így foglalta össze, Magyarország leírása címû mûvében, 1786-ban: „Magyar falu Gyõr vármegyében, földes Ura a Gyõri Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik a Rabtza vizénél, Abdának szomszédságában, népes lakosaival, s termékeny szántó földeivel, kerek, és tornyos templomáról nevezetes, mellyet lakosai a Törökök kitsapásai ellen építettek, abba rejtvén feleségeiket s gyermekeiket; Rákótzynak párt ütésekor a Magyarok itt erõsítették meg magokat, s által járást készítettek, a lellyebb fekvõ környékeknek elfoglalása végett. Határja termékeny, vagyonnyai külömbfélék, jó tulajdonságaiért, elsõ osztálybéli.”
A napoleoni háborúk idején nagyarányú mezõgazdasági fellendülés következett be. Megnõtt a kereslet a búza és egyéb agrártermékek iránt, ugyanis a szembenálló hadseregeket élelmezni kellett.
1809-ben a francia - osztrák háború Magyarországot is elérte. „Állítólag” Napóleon személyesen Börcsrõl irányította Gyõr ostromát. Ez eléggé valószínûtlen, hiszen a kismegyeri csatát közvetlenül nem õ vezényelte. Az iskola közelében álló "mérföldkõ" - egyes vélemények szerint - francia mérnökök munkája, valójában az ekkor végzett katonai felmérés magassági pontját jelöli, így osztrák mérnökök készíttették.

1848-1849.

1848. március 15-e a börcsiek életét is alapvetõen megváltoztatta. A gyõztes forradalom után – 1848. március 18. és április 7. között – a magyar országgyûlés a társadalmi és politikai élet reformját célzó törvényeket hozott, amelyet az uralkodó, V. Ferdinánd április 11-én szentesített. A törvények a feudális elõjogok és a jobbágyság eltörlésén kívül megteremtették a népképviseleti országgyûlés feltételeit is. Természetesen a börcsiek számára a legfontosabb a IX. törvénycikkely, azaz a jobbágyfelszabadítás volt. Ennek értelmében az egykori jobbágyok tulajdonosai lettek az addig csak használatba kapott jobbágyteleknek, s eltörölték úrbéri szolgáltatásaikat is.
Az áprilisi törvények XX. törvénycikke a 20 és 50 év közötti férfiakat – ha 200 Ft értékû városi ingatlannal, falun pedig fél telekkel vagy évi 100 Ft jövedelemmel rendelkeztek – helyi rendfenntartó szolgálatra kötelezte. Ezzel létrehozták a nemzetõrséget, amely a polgári forradalmak idején sok országban, például Franciaországban, szervezõdött. Feladata az volt, hogy megvédje a lakosságot az ellenforradalom visszatérni szándékozó híveivel szemben. A börcsi emberek a haza védelmébõl is kivették részüket.
Mészáros Sándor fõszolgabíró 1848. szeptember 5-én 13 fõrõl ad hírt, akiket soroztak, közülük kettõ alkalmatlan, egyrõl nem állapít meg semmit a bizottság, kilencen alkalmasak. Döri Pál, Szombat Márton, Kozma Péter, Magyar József, Mészáros Ferenc, Molnár Márton, Varga János, Gyuros Antal (bár halványan beírták a neve mellé, alkalmatlan), Mészáros Mihály, Kóbor István. A névsort Somogyi Antal neve egészíti ki, de ez is utólagos bejegyzés. 1848. szeptember 10-én a börcsiek is részt vettek Gyõrben a városi második század zászlószentelésén.
A levert szabadságharc után, 1849-ben újra összeírták a honvédeket tartózkodási helyük szerint, Börcsön nyolc honvédrõl adtak hírt: Beke Márton, Döri Pál, Kultsár József, Szalai István, Landesz József, Varga Sándor, Somogyi István, Kurutz József.
A névjegyzéket az alábbi megjegyzés zárja: „jelentjük, hogy a fenn irtt egyéneken kívül senki más helységünkben nem tartózkodik.”

A falu története 1849-tõl 1945-ig

A dualizmuskori folyamszabályozások és mocsárlecsapolások nyomán gazdag termõterületek keletkeztek a Rába és a Rábca mentén is a 19. század második felében. Eltûntek a mocsarak és árterek, a legelõk nagy részét feltörték, és szántóföldi mûvelés alá vonták.
Megszûnt a háromnyomásos gazdálkodás, eltûnt az ugar, ez mintegy harmadával növelte a megmûvelt területek arányát.
A korábban túlnyomórészt állattenyésztõ börcsiek közül sokan áttértek a növénytermesztésre: a búza- és kukoricatenyésztés mellett megjelentek a napszámosoknak is munkát adó burgonya- és cukorrépatáblák is. Csökkent a juhok száma, nõtt a szarvasmarháké és a sertéseké.
A Kisalföld víz mentén élõ lakossága az 1870-es évektõl egészen 1950-ig jelentõsen polgárosodott. Az állattartás, az árvízmentesítések ellenére is – mivel a legelõterületek nem váltak szárazzá, mint az Alföldön – továbbra is jól jövedelmezõ foglalkozás volt.
A szántógazdasághoz a folyó hordalékából, feltöltõdésébõl, szerves anyagokban gazdag, könnyen mûvelhetõ talaj alakult ki. A középkorban a vízmentes területeken alakítottak ki szántókat.
Fényes Elek „Magyarország geographiai szótára” címû, 1851-ben megjelent mûvében a következõ módon írta le a települést: „Börcs, … magyar falu, Gyõr vármegyében, Rábcza mellett, 384. katholikus., 111. evangélikus lakik. Határa igen termékeny, de az árvizektõl sokat szenved. Az idevaló fiók katholikus szent egyházat a lakosok a török és kurucz háboruk alatt sánczokkal vették körül, s ugy oltalmazták magokat. Földes ura a gyõri püspök. utolsó posta Gyõr.”
Errõl az alapról fejlõdött tovább a dualizmusban a község.
A jobbágyság eltörlése, a polgári tulajdon kialakulását jelentette. Eddig ugyanis a jobbágy által használt föld a földesúr tulajdonában volt. Az 1853-as úrbéri pátens kettéválasztotta a földesúr és a volt jobbágyok földjét, s ez utóbbiak szabadon adhatók, vehetõkké váltak. E folyamatot az 1853-ban kiadott úbéri pátens szabályozta.

Börcs határa 1865-ben (1600 "négyszög" öles holdban)

Földmûvelés területe ágak szerint

A gyõri püspökség börcsi gazdasága az úrbéri per vége után 1365 hold területû, ebbõl a szántó 760 holdas volt. A Rábca által rendszeresen elöntött takarmány, köztük lucerna termelésre fordítottak 110 holdat, 20-at pedig kukorica termelésre. A fennmaradó 630 holdon nagyobb részt gabonát termeltek, de foglalkoztak bükköny és répa termeléssel is. Ugarnak évente 60 holdat hagytak meg.
A gazdaságot cselédek mûvelték meg. A napszám 1874-ben a férfiaknál novembertõl márciusig 50 krajcár, a nõknél 35 krajcár.
Április elsejétõl október végéig a férfiak 1 Ft, a nõk 60 krajcár napszámot kaptak. Ez télen a férfiaknál 50, a nõknél 30 krajcárra csökkent. A cselédek számára nem volt rendszeresített nyugdíjalap, de az idõsek és özvegyek "kegyelmi" segélyben, a gyermekek ingyenes oktatásban részesültek. Az orvosi segélyt, s adójukat is az uradalom fizette.
A gazdaság élén a jószágigazgató állt, õ felügyelte a gazdatisztet, a három kocsist, a tíz szekeres bérest, az öt ostoros bérest, a hat juhászt, az egy "faragó gazdát" és a mezõõrt. A munkák nagy részét még kézzel végezték.
A sorscsapások sem kímélték a települést, 1866-ban kolerajárvány, 1876-ban árvíz pusztította a falut. Ez utóbbinál több hétig állt a víz a földeken. 1878-ban Péter Pál napja (június 29.) után hosszú köd ülte meg a falut, s a termés nagy részét sem sikerült learatni. Mégis ez az év új korszakot jelentett, hiszen befejezték a Rábca szabályozást, a folyót új mederbe terelték. 1886-ban árvíz is pusztított, majd a falu nagy része leégett.

Az elsõ világháború

Az elsõ világháborúban szinte minden börcsi családból részt vettek katonák. Megfordultak az oroszországi csatatereken, Galíciában, a gyászos emlékû Doberdó-Isonzó-i frontokon, sõt Szerbiában is. 24-én hõsi halált haltak, többen megsebesültek. Józsa József, Kozma Mihály és Maros Károly hõsies helytállásért tagjai lettek a Horthy Miklós kormányzó által, 1920-ban alapított Vitézi Rendnek.

Nagyatádi Szabó István féle földreform

Az 1920-as földreform alapján az ország 16 millió katasztrális holdat kitevõ mezõgazdasági területébõl egy millió holdat osztottak fel 411 ezer igénylõ között. Közülük mintegy 300 ezer szegényparaszt volt, akik egy-két holdat kaptak. A földosztás a családtagokkal együtt két millió embert érintett, de egy család eltartásához kb. öt hold kellett volna. Kedvezõbb helyzetben voltak az ún. vitézi telekhez jutottak. Õk a Horthy Miklós általa alapított Vitézi Rend tagjai, akik kitûntek az elsõ világháborúban, hõsies helytállásukért 5-20 holdat kaptak.
A két világháború között a börcsiek többsége mezõgazdasági tevékenységet folytatott. 1938-ban 832 lakosból 713 volt az õstermelõ, 64 iparos, és három kereskedõ élt a faluban. A nem mezõgazdasággal foglalkozó börcsiek számát gyarapította a 15 közlekedési- és a 13 közszolgálati alkalmazott. A nyolc házicseléd mellett még két nyugdíjas élt Börcsön. Nyilván, a mezõgazdaságból élõk többsége olyan kis- és törpebirtokos volt, aki kénytelen volt bérmunkát is végezni, hogy családját eltartsa.
A második világháborúban 28 börcsi vesztette életét, többségük a Donnál. 1945-ben a vesztett háború oltárán áldozatul akarták dobni a börcsi ifjakat, akik levente kiképzést kaptak. 1945 januárjában Németországba szállították õket, az Északi-tenger partjához Northorbe. Itt estek kanadai fogságba, egy társuk meghalt, a többiek szerencsésen visszatértek.

1945-tõl 1990-ig

A Második Ukrán Front csapatai 1945. március 31-én elfoglalták Öttevényt, Abdát és Börcsöt. A németek már elõbb elhagyták a falut, harcok, összecsapások nem voltak a községben.
Az 1945 novemberi választásokon a börcsiek több, mint 90%-a vett részt. Ellentétben az országos eredményekkel, itt a Szociáldemokrata Párt lett az elsõ, a Független Kisgazda Párt a második, a Magyar Kommunista Párt a harmadik és a Nemzeti Paraszt Párt a negyedik. Ez nem meglepõ, hisz Gyõrben és a Gyõrhöz közeli településeken jól szerepeltek a szociáldemokraták.
1947 augusztusában, az ún. „kékcédulás választásokon” – szintén 90% feletti részvétel esetén – Börcsön is érvényesült az országos tendencia. Az MKP gyõzött, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt lett a második, az SZDP pedig a harmadik. A többi párt csak pár szavazatot kapott. Érdekes, hogy Börcsön – az adatok alapján – mindössze három „kékcédulás” szavazó volt.

Az 1945-ös földreform

Börcsön, akárcsak a tósziget-csilizközi járás többi településén, a gazdasági cselédek és a mezõgazdasági munkások a dupláját tették ki a törpe- és közbirtokosok számának.
Összesen 845 katasztrális hold földet sajátítottak ki, többségét a gyõri káptalan börcsi birtokának területe jelentette.
Az 1945-ös földreform – amelyet Nagy Imre, az Ideiglenes Kormány földmûvelésügyi minisztere, a késõbb mártír miniszterelnök írt alá – alapjában véve változtatta meg a börcsi emberek életét.
A 27 gazdasági cseléd 199 holdat, a 70 mezõgazdasági munkás 300 holdat, a 39 törpe- és közbirtokos 123 holdat, a 20 kisiparos 40 holdat, az egy képesített gazda 15 holdat kapott.
A gazdasági cselédek nyilván azért kaptak többet, mert õk a községtõl távol éltek, s nem volt más kereseti lehetõségük. Fontos szempont volt, hogy ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint mikor cselédek voltak.
Cselédek átlaga: 7,3, mezõgazdasági munkás 4,3, törpebirtokos 3, kisiparos 2, gazda 15.
Tehát az elbírálás sorrendjében a legfontosabb szempont az volt, hogy a legrászorultabbak, a nincstelenek kaptak elõször. Érdekes, hogy milyen sok kisiparos igényelt földet. A maradék 168 holdat a Földmûves szövetkezet megalapítására vették igénybe.

Termelõszövetkezet alakulása

1955 júliusában alakult meg az Aranykalász Termelõszövetkezet, mintegy 370 katasztrális hold területtel, 41 taggal, melybõl 16 volt a nõ. A termesztett növények közül a cukorrépa, a kukorica, a zab és az árpa volt a legfontosabb. A termelõszövetkezet 1956 elején megszûnt, majd 1957. március 15-én újjáalakult 249 katasztrális hold területtel. 1959 végére befejezõdött a teljes téeszesítés, 1527 katasztrális hold területtel.
A téesznek 159 tagja lett, ebbõl 33 nõ. A fõ termelési ág továbbra is a növénytermesztés, azon belül a cukorrépa- és a takarmánynövény termesztés volt.
Az úgynevezett ötvenes években, minden ellentmondás ellenére, kiépült 1955-ben a villanyhálózat, posta és telefon összeköttetés létesült.
A községek körzetesítése 1968-ban érte utol Börcsöt, összevonták Abdával, s társközséggé vált. Az önálló általános iskolát 1975-ben vonták össze Abdával, s ezután már csak az alsó tagozat maradt a településen.
Az 1990-es rendszerváltás újabb lendületet hozott a község fejlõdésében, megállt a lakosság létszámának csökkenése, az önkormányzat új házhelyeket osztott, új utcák nyíltak.

A falu mai képének kialakulása

A falu megtelepülése óta folyamatosan lakott volt, leszámítva a török idõszak néhány hosszabb idejû bújdosását a Hanságban, illetve a Rábca mocsaraiban. Miután a 17. században sánccal vették körbe a domb egy részét, idetelepült be a lakosság is. A község térképén a beltelkeken ma is látszik, hogy eredetileg egy szûk területre koncentrálódott a falu.
Arról, hogy hogyan nézett ki a középkorban egy börcsi ház, Pálos Ede tudósított 1911-ben. Õ még egy 1686-ban készült épületet mért fel és ennek leírása fennt is maradt: „Érdekes némely börcsi ház alaprajza, amely az általános típustól teljesen elüt. Réginek is mondható, mert egy ilyen házban volt a legrégibb mestergerenda feltalálható 1686-ból. E háznál nem a keskeny, hanem a hosszú oldal van az utca felé. A mellékhelyiségek: a kamara, istállók az udvar felé húzódnak. Az általános típusú házaknál kizárólag az udvarról lehet a házba lépni, a konyhán keresztül, míg itt úgy az utca felõl, mint az udvar felõl lehet bejutni az átjárásba, mely részben a szobákba, részben a kamrába és konyhába vezet. Az egyik kamara, mely gabonaraktárnak szolgál boltozva van, hogy tûzmentes legyen.”
Valószínû, ez lehetett a jellemzõ a börcsi gazdák portáján álló házra. Ma természtesen, ez az épület már nem található meg, a község ma álló legrégibb háza 1758-ban épült a mestergerendába vésett évszám tanúsága szerint. A község arculata teljesen megváltozott az 1960-as évek óta, a régi épületeket elbontották, s helyükre kockaházakat emeltek.

Népek és vallások

Börcs szinte teljesen színmagyar lakosságáról a 18-19. században rendszeressé váló népszámlálásokig szinte csak véletlenszerû forrásaink vannak. A korábbi századok töredékesen fennmaradt okiratai, az urbáriumok, porta- és az adóösszeírások csak a jobbágyságot érintik, s csak következtetések leevonását teszik lehetõvé. A börcsi nemesség becslésére a nemesi összeírások adatait használtuk fel.
A 18 század békés idõszak volt az ország, s a község életében. Ekkor állt helyre a közigazgatás, alakult újjá az egyházi igazgatás is, s telepítették az egyes községeket. Börcs, fekvése miatt, szerencsés településnek nevezhetõ, mivel rövidebb idõszakokat leszámítva folyamatosan lakott volt.
Börcs lakosságának a száma is jelentõsen növekedett a 18. században. Így 1698-ban az egyházlátogatási jegyzõkönyv tanúsága szerint 205-en éltek a faluban. Ekkor a magyar falvak lakosságát 150-200 fõ, azaz 20-25 család alkotta. Börcs tehát lakosságszámát tekintve, tipikus magyar falunak tekinthetõ.

Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint 55 házban 100 család élt, 22 férfi volt nemesi származású, öten foglalkoztak iparral, mesteremberek, 24-en voltak paraszti rendben, s mind a 403 fõ keresztény volt. Megállapíthatjuk, a lakosság 100 év alatt duplájára nõtt.
1781-ben 11 család rendelkezett nemességgel, a négy év múlva készült elsõ népösszeírás 22 fõt sorolt a privilegizált személyek közé.
Az 1845-ös nemesi összeírás a következõket írta össze: Dõry Mihály, Dõry János, Dõry Mihály, Kozma Jósef ifj., Kozma Márton, Kozma Jósef öreg, Kozma János, Latza György, Somogyi Mihály öreg, Somogyi János, Somogyi András, Somogyi János, Somogyi Gergely, Schverteczky Jósef, Somogyi Pál, Somogyi Ferentz, Varga Sándor, Varga László, Varga István, Varga Mihály, Varga Bálint, Varga István öreg, Varga Miklós.
A Somogyi család tagjainak sírjai, mivel a családtagok egymás mellé temetkeztek, ma is láthatóak a börcsi temetõben. A család tagjai több adományt tettek az egyház javára.

A népszámlálások adatai 1785 és 2001 között Börcsön

A táblázatból látható, míg az 1698-as 205-ös lélekszám 100 év alatt duplázódott meg, addig az 1785-ös lélekszám közel 150 év alatt 1930-ra nõtt kétszeresére. A növekedés lendülete 1960-ig nem tört meg.
A bûvös ezres lélekszámot 1949-re érte el a település. A lakosság száma, ha különbözõ mértékben is, 1960-ig gyarapodott, ekkor 1098-an éltek a faluban. Folyamatosan, bár kis mértékben, 1990-ig csökkent a lélekszám. A 2001-es népszámlálás tanúsága szerint viszont már 997-en laknak a faluban. A csökkenõ tendenciát ellensúlyozni látszik a Gyõrbõl megindult kiköltözési folyamat, az új utak nyitása, s a családi ház építés kedvezõ lehetõsége.
A község korfája kissé torzít, mivel itt mûködik az evangélikus szeretetház, s ez az átlagéletkort is növeli.
A népszámlálási táblázatokból is kiolvasható, Börcsön túlnyomó többségben mindig magyarok és katolikusok, s az utóbbi idõben evangélikus kisebbség élt, s él ma is.

Vallás

Az 1698-as egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint a falu 205 lakosából 140 lutheránus, öt református és 60 katolikus volt. Az adat érdekessége, hogy Börcs a gyõri káptalan birtoka volt, ezért meglepõ a protestánsok nagy száma.
Börcs elsõ templomát feltehetõleg az Árpád-korban építették, mindenesetre a leírások alapján román stílusú lehetett.
A falu a gyõri püspökséghez tartozott, s filiája volt, többek közt, Abda, Öttevénysziget mellett az öttevényi plébániának. Az elsõ román stílusú templomot is Szent Bertalan tiszteletére szentelték az 1698-as Canonica Visitatio szerint: „Nagyon régi templom ez: de hogy mikor és ki építtette, azt biztosan megállapítani nem lehet. A legutolsó, 1680-i vizitációból megállapítható, hogy Szent Bertalan apostol tiszteletére volt szentelve. Magam is jól emlékszem, hogy növendékpap koromban szülõfalumból Öttevénybõl, nagy körmenettel mentünk Börcsre, a filiába, ahol az akkori, azóta már elhunyt plébános, Ozoly Ferenc megengedte, hogy szentbeszédet mondjak."
1698-ban a templom már nagyon rossz állapotban volt: az 1668-as restaurálás ellenére falai négyfelé nyíltak, az oltárt és lépcsõ köveit elhordták. A falunak temetõje nem volt, a kápolna környékén földelték el halottaikat.
Igen sok sírnál még a kereszt is hiányzik, mert a "marhák keresztül-kasul járják e helyet” – olvashatjuk a jegyzõkönyvben. Késõbb a romos Szent Bertalan templom helyett egy fa oratóriumot használtak.
Börcs 1744-ben válik az abdai plébánia filiájává. E változás összefüggésben van Abda község helyének változásával, mivel valószínû, a török kor elõtt a település a Rábcától, az abdai átkelõhelytõl délre helyezkedett el, s csak késõbb települt a Mosoni-Duna mellé, hogy az 1830-as években települjön át mai helyére.
Az új börcsi templom alapkövét 1834. október 16-án Juranics György gyõri püspök helyezte el, majd a következõ év szeptember 20-án szentelte fel. A püspök címere a templom bejárata felett látható. 1837-ben megfestették a Szent Bertalant ábrázoló oltárképet, s 400 pengõért elkészült az orgona is.
A falutól keletre nemes Somogyi Mihály és Kulcsár Lõrinc özvegye, Simon Mária felállíttatta a Boldogságos Szûz Mária képét. Az oszlopképet Fleskács Antal öttevényi asztalos készítette. Miután 1859 nagypéntekjén a szélvihar kidöntötte, Láng Károly gyõri szobrász restaurálta.
A Szent Bertalan napi (augusztus 24.) búcsút eredetileg a templom védõszentjének napján tartották, késõbb az ezt követõ vasárnap, majd az 1833. évi nagy árvíz után a hívek kérésére ismét augusztus 24-én.
Patsch Fülöp abdai plébános hathatós közremûködésével 1862-ben megalakult az oltáregylet, 315 taggal. A templom csipkés asztalterítõt, egy selyem burzát, s egy libérium köpenyt kapott.
1902-ben kijavították a templomtornyot, 1903-ban a templom elõtt kõkeresztet állítottak, s a régi szõlõk mellé egy fakeresztet.
1912. október 1-jén indult meg az oktatás az evangélikus iskolában. Az árvaházat 1938-ban avatták fel. Az evangélikus templom építését 1951-ben kezdték meg, s 1958-ra fejezték be. Felszentelésére 1960-ban került sor.

Iskola, mûvelõdés

Széchenyi György püspök által elrendelt 1680-as egyházlátogatási jegyzõkönyv említi elõször, hogy Börcsön az öttevényi Sírai Péter látja el a tanítói feladatokat. Az 1698-as vizsgálat szerint a tanítást Szoldan János végzi. Az 1735-ös összeírás szerint az iskolamester háza düledezik, kertje viszont jó. Jövedelmei a 31 mérõs földjébõl, két szekeres rétjébõl, valamint az egész és féltelkes gazdáktól párbér fejében 13 köböl gabonát kapott. Az összeíró megjegyzi, a tisztességes megélhetéshez 15 forint kiegészítésre lenne szüksége.
Az 1739-bõl fennmaradt leírás szerint az iskola épülete nagyon rossz állapotban van.
A jövedelmek nem változtak az 1770-es évekig sem. Az 1788-as iskolai jelentés szerint osztatlan iskola mûködött a faluban, s a növendékek téli idõben szorgalmasan bejártak. Bár e megjegyzés kiegészítésre szorul. A nyári hónapokban a gyerek egyáltalán nem jártak iskolába a mezei munka miatt, a szegények pedig télen sem, mert nem tudták a tandíjat befizetni.
Az 1829-bõl fennmaradt megemlékezés szerint, a tanító segédtanítót nem tart, mert jövedelme neki is alig van. A tanítónak már van külön szobája és külön iskolája, de ez tanításra alkalmatlan. Ez évben 60 tanuló járt az iskolába. Az elsõ osztályba 20 fiú és 17 lány, a második osztályba 15 fiú és 13 lány. Az írást, olvasást napi hat órán keresztül tanulták, kivéve a szerdát és a szombatot, mivel e napokban napi négy órában hittant tanultak. A tanítás március végétõl Mindenszentek napjáig (november 1) szünetelt.
A királyi tanfelügyelõ a következõképpen jellemezte a börcsi iskolát: az épület fedele nád fala sártömés, padlózata földes. A terem alacsony sötét. A tanteremben 16 „alkalmatlan” pad van, s egyszerre 60 tanulót lehet leültetni. A tankötelesek száma (hat és 12 éves kor között) 84, az ismétlõ iskolát végzõk 36-n vannak. Valójában iskolába csak 34 fiú és 50 leány járt. Az oktatási idõ nyolc hónapot tett ki. A földesúr, azaz a gyõri püspök 1874-ben rendbehozatta az iskolát. A fiúk és a lányok közös teremben nyertek oktatást.
A régi urasági ispánlakot 1903-ban vásárolták meg iskolának, megnyitására 1905 novemberében került sor. Átalakítása a nagy költségek miatt húzódott el.
A nyolcosztály kialakítását Csángó János tanító végezte el 1946-ban. A felsõtagozatot a gyereklétszám csökkenése miatt 1973-ban szüntették meg, azóta csak alsótagozat mûködik Börcsön. A felsõsök oktatására az abdai Zrínyi Ilona iskolában kerül sor. a börcsi iskolát 1991-ben felújították. Jelenleg 4 pedagógus vezetésével mûködik az iskola.

Egyesületek, civil szervezetek

Börcs legrégebbi egyesülete a Tûzoltó Egylet, amely 1889-ban alakult. A Horthy-korszakban, 1930-ban itt is – Magyarország más településeihez hasonlóan – létrejött a Polgári Lövészegylet, amelyben élénk egyesületi élet folyt. Az 1950-es években az egyesületek megszûntek, illetve formálissá vált a mûködésük. Újjáalakulásuk a rendszerváltozás, azaz 1990. után történt. Börcsön is sok szervezõdés jött létre, amelyek közül a legjelentõsebb a Faluvédõ és Mûvelõdõ Egyesület, amely 1994-es megalakulását követõen, rövid idõn belül országos hírnévre tett szert.

Neves börcsiek

Varga Béla

1903-ban született Börcsön, kisparaszti családban. Elemi iskoláit szülõfalujában, a középiskolát a gyõri bencés gimnáziumban végezte. 1922-ben leérettségizett, majd elvégezte a veszprémi Püspöki Római Katolikus Hittudományi Fõiskolát, s 1926-ban pappá szentelték. 1929-ben Balatonbogláron lett plébános. Itt összebarátkozott a FKGP elnökével, Gaál Gasztonnal. 1937-ben a párt alelnöke lett, 1939-ben országgyûlési képviselõvé választották. A második világháború kitörése után Teleki Pál miniszterelnök felkérésére a lengyel menekültek ügyével kezdett foglalkozni. Közremûködött a lengyel menekültek nyugatra juttatásában. A menekültek számára megszervezte a balatonboglári lengyel gimnáziumot. A háború alatt részt vett a nemzeti függetlenségi és az ellenállási mozgalomban. Magyarország német megszállása után, 1944 áprilisától Zala megyében bujkált, majd 1944 novemberétõl a jezsuiták pesti kolostorában vészelte át a város utolsó ostromát. 1945 elejétõl azonnal bekapcsolódott az FKGP munkájába, s hamarosan a párt ügyvezetõ elnökévé választották. 1945. november 4-én nemzetgyûlési képviselõvé választották. 1946. február 7-tõl a miniszterelnökké választott Nagy Ferenc utódaként õ lett a Nemzetgyûlés elnöke. Miután a miniszterelnököt emigrációba kényszerítették, 1947. június 2-án Varga Béla is elhagyta az országot. Rövid svájci tartózkodás után, az Egyesült Államokban telepedett le. Itt tevékeny szerepet játszott a magyar emigrációban. Tekintélyét, megbecsülését jelzi, hogy több amerikai elnökkel is személyes kapcsolatban állt (Eisenhower, Johnson, Nixon). A rendszerváltás után, 1990. május 2-án õ nyitotta meg az új demokratikus magyar parlament alakuló ülését. 1991. július 2-án végleg hazaköltözött. Budapesten telepedett le, de természetesen többször járt szülõfalujában, Börcsön is. Hosszú, tevékeny életét, amelynek során mindvégig megõrizte igaz magyarságát, széleskörû nemzetközi megbecsülés övezte. Tiszteletbeli lengyel állampolgárságot kapott, s De Gaulle tábornok, francia elnök pedig a Becsületrend tiszti keresztjével tüntette ki. 1995. október 13-án, Budapesten hunyt el 92 éves korában.

Cs. Szabó Lajos

1908-ban született a Fejér megyei Csákváron földmûves családban. (Szülõfaluja iránti tiszteletbõl illesztette neve elé a „Cs” betût.) A fõvárosi iparrajziskolában, majd a soproni Evangélikus Tanítóképzõ Intézetben tanult, itt szerzett oklevelet 1929-ben. Ezután tanított Mérgesen, Ravazdon. Majd Abdán a pedagógusi munkája mellett fokozatosan kibontakozott alkotói pályája is. Elsõ egyéni tárlatát 1943-ban rendezték Budapesten. Életmûvének nagyobb része a roppant nehéz, bonyolult technikát igénylõ akvarell, melynek fokozatosan a mesterévé vált.
Nyugalomba vonulása (1968) után Börcsön telepedett le, s itt teljesedett ki igazán mûvészete. Rétek, zsombékok, terméstõl megroskadt földek, domboldalak, vízpartok megörökítésére adta fejét. Szeretett a Rábca-parton, elvonulva a világ zajától. Akvarelljei, gyönyörû vízfestményei harmóniát, életszeretetet, bölcs derût árasztanak. Számos nagysikerû kiállítást rendeztek mûveibõl, többek között Kõszegen, Szombathelyen, Sopronban, Csákváron, Gyõrött, s természetesen Börcsön is. Utolsó éveiben kizárólag a szívének oly kedves börcsi tájat festette, végtelen szeretettel, beleéléssel és mûvészi alázattal. Az akvarell mestere 1995. július 8-án végleg elment. Életmûve a magyar vízfestészet élvonalában foglal helyet. A börcsi temetõben alussza örök álmát.