Varga Béla.
Kleinhoff István
Czank Vilmos
Szekendy Béla

magyarországi civil szervezetek:

Kulturális és Szabadidõs Egyesület
KUSZA
Elnök: Juhász Anikó
cím: 6795 Bordány, Park tér 1.
levelezési cím: 6795 Bordány, Pf.: 13.
telefon: 0662/588-131
fax: 0662/588-131
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
honlap:www.telecity.hu

Ifjúsági Önkormányzat honlapja:
www.bordanynet.hu

Feketesereg Ifjúsági Egyesület
Elnök: Kandikó Rita
cím: 8291 Nagyvázsony, Petõfi S. u. 2.
telefon: 0688/264-464
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
honlap:www.feketesereg.ngo.hu

Hegypásztor Kör
Elnök: Kovács István
cím: 9825 Oszkó, Petõfi S. u. 1.
telefon: 0694/573-166
fax: 0694/573-167
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
honlap:www.oszko.hu

Ikrényi Ifjúsági Egyesület - IKIFE
Elnök: Páros Szabolcs
cím: 9141 Ikrény, Gyöngyvirág. u. 9.
telefon: 0620/372-8789
honlap:www.ikife.freeweb.hu

Baráti Ifjúsági Egyesület - BIFE
Elnök: Stipsits Judit
cím: 9081 Győrújbarát, István u. 155.
telefon: 0696/543-696
fax: 0696/543-697

Koroncói Ifjúsági és
Mûvelõdõ Egyesület-KIME
Elnök: Huszár Mónika
cím: 9113 Koroncó, Rákóczi u. 22.
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Pusztamérgesi Ifjúsági
Szervezet - PISZ
Elnök: Csala István
cím: 6785 Pusztamérges, Kossuth u. 71.

Dörögdért Ifjúsági Egyesület
Elnök: Hoffner Tibor
cím: 8295 Taliándörögd, Kossuth u. 39.
telefon/fax: 0687/437-400
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Egyesület Gyõrsövényházért
Elnök: Hancz Gábor
cím: 9161 Gyõrsövényház, Petõfi S. út 100.
telefon/fax: 0696/277-279
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

"Rábcatorok" Településeinek
Regionális Fejlesztési Társasága
Elnök: Gergó András
cím: 9141 Ikrény, Gyõri. u. 66.
telefon: 0696/542-119
fax: 0696/542-050
e-mail:polgarmester.ikré Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Gyökerek Jóléti Szolgálat Alapítvány
Elnök: Dr. Balogh Lászlóné
cím: 9023 Gyõr, Otthon u. 2.
telefon/fax: 0696/426-321
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Gézengúz Alapítvány
Elnök: Lengyel Mónika
cím: 9152 Börcs, Rábcasor 13.
telefon: 0696/439-115
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Elsõ Magyar Dán Termelõiskola
Elnök: Molnár Máté
cím: 8900 Zalaegerszeg, Csácsi út 98-100.
telefon: 0692/598-300
fax: 0692/596-617
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Város- és Faluvédõk Szövetsége
Elnök: Rádai Mihály
cím: 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.
telefon: 06/1-2015-808

 


Nemzetközi partnereink: 

"Beregszász 900 éves" Alaptívány
Elnök: Galajda József
cím: 295510 Ukrajna Beregszász, Építészeti u. 29.
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


Alsószeli Ifjúsági Klub- ALSZIK
Dolnosalibský mládežnícky klub
Elnök: Kovács Lajos
cím: 925 02 Alsószeli
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Varga Béla

Börcs Község Önkormányzata
Cím: 9152 Börcs, Erzsébet tér 4.
Telefon: 96/553-240, 96/553-243
Fax: 96/553-247
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Polgármester: Rácz Róbert
skype:raczrobert.polgarmester.borcs

Jegyző: Komjáti János
Székhely: 9151 Abda, Szent Isvtán u. 3.
Telefon: 96/553-231, 96/553-233
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
skype:komjati.janos.korjegyzo

Börcs Község Önkormányzatának számlaszámai:
11737007-15370158
Börcs Község Önkormányzata
11737007-15370158-02820000  magánszemély kommunális adó számla
11737007-15370158-03540000  iparűzési adó beszedési számla
11737007-15370158-03780000  késedelmi pótlék számla


Abdai Közös Önkormányzati Hivatal
Kirendeltség Börcs, Erzsébet tér 4.
igazgatás: Ivánkovits Zsoltné
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
skype:ivankovitsne.igazgatas.borcsph
adó: Varju Gyula Csabáné
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
skype: varjune.ado.borcsph

Ügyfélfogadási idő Börcsön:
hétfő: 8-18 óráig
kedd-csütörtök: 8.00-16.00 óráig
Péntek: 8.00-12.00 óráig

Építési ügyek:
Engedélyköteles eljárások esetében:

Ügyfélfogadás helye:
Győr MJV Építéshatósági Osztály
Győr, Honvéd liget 1.
Telefon: 96/500-460
Ügyfélfogadás ideje:
Hétfő: 8.30-15.00 óráig
Kedd: 12.30-15.00 óráig
Csütörtök: 8.00-17.30

Bejelentés köteles eljárások esetében:
Győri Járási Hivatal Építésügyi és
Örökségvédelmi Osztály
9021 Győr, Káptalandomb 28.
Telefon: 96/795-938
Ügyfélfogadás ideje:
hétfő, csütörtök: 9.00-15.00 óráig
Kedd, péntek: 8.00-11.00
szerda: 12.00-15.00 óráig


Zrínyi Ilona Általános Iskola tagiskola
Cím: 9152 Börcs, Erzsébet tér 3.
Tel./fax: 96/553-242, 96/553-242
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ;
Tagiskola-vezető /megbízott/: Feketéné Szücs Judit

Pitypang Napközi Otthonos Óvoda
Cím: 9152 Börcs, Erzsébet tér 4/a
Tel.: 96/553-244,96/553-244
www.pitypangok.5mp.eu
Tagóvoda-vezető: Kovácsné Élő Anna Rita


Orvosi rendelő
Cím: 9152 Börcs, Dózsa Gy. u. 69.
Tel.: 96/350-171
Orvosok:
Dr. Preisz József
Rendelési ideje:
Hétfő: 8.00-10.00
Szerda: 13.30-15.30
Péntek: 8.00-10.00

Dr. Pásztor János
Rendelési ideje:
Kedd: 8.00-10.00
Csütörtök: 13.00-15.00

Védőnő: Mórocz Csilla
tanácsadás:
kedd: 13:00-15:00-ig
csütörtök: 8:30-10:30-ig
Tel: 96-350-171, 06-20-371-3775
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Dr. Till Márta fogszakorvos
Győr, Bajcsy-Zsilinszky út 15.
Rendelési idő:(2012.II.1-től)
hétfő: 14,00-17,00
kedd: 09,00-12,00
szerda: 14,00-17,00
csürtörtök: 09,00-12,00
péntek: 9-12 óráig
Bejelentkezés rendelési időben 96-319-633 telefonszámon, rendelési időn kívü: 06-30-698-6963-as telefonszámon lehet.

A bejelentkezés különösen fontos a pénteki napokra, mert ott hetente változik a rendelési idő.

Fogászati ügyelet: Győr, Liezen-Mayer u. 57-59.
hétfőtől-péntekig: 20,00-22,00 óráig
szombat-vasárnap: 19,00-23,00 óráig

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Falugazdász ügyfélfogadása:
Ügyfélfogadásának ideje: péntek 8:30-9:30
Ügyfélfogadásának helyszíne: Önkormányzat Erzsébet tér 4.
Telefonszáma: 06-70-436-2690
Falugazdász: Abdai Zsolt


Posta
Cím: 9152 Börcs, Dózsa Gy. u. 69.
Tel.: 96/350-002; 06/30-7716-539
Postavezető: Kováts Lászlóné
Nyitvatartás:
Hétfő-Péntek: 8.00-12.00; 12.30-16.00
Pénz ki és befizetés: 8.00-12.00; 12.30-15.00


Pannon Takarék Bank Zrt.

2016. szeptember 30. napján összevonásra került a Börcs, Dózsa Gy. u. 69. szám alatt működő betétgyűjtő az Abda, Bécsi út 67/A szám alatti kirendeltséggel. Börcshöz legközelebb eső kirendeltségek:

9151 Abda, Bécsi út 67/A. Tel.: 96/350-065 fax? 96/553-058
Hétfő: 8:00 -17:00
Kedd: 8:00 - 16:00
Szerda: 8:00 - 16:00
Csütörtök: 8:00 - 16:00
Péntek: 8:00 - 14:10

9153 Öttevény, Fő u. 106. Tel.: 96/485-067, fax: 96/552-026
Hétfő: 8:00 - 17:00
Szerda: 8:00 - 16:00
Péntek: 8:00 - 14:10

2016. október 31. napjával a börcsi betétgyűjtú épületében található ATM üzemeltetése megszűnik.
Legközelebbi ATM berendezések:
9151 Abda, Bécsi út 67/a.
9153 Öttevény, Fő utca 106.
9022 Győr, Árpád út 25.
9022 Győr, Lehel út 27.
9026 Győr, Hédervári út 33.

_______________________________________________________________________________

IKSZT/Könyvtár, Civilház/
Cím: 9152 Börcs, Erzsébet tér 3. 96-826-156
Hétfő:          9 - 12 óráig és 15 - 18 óráig
Kedd:          9 - 12 óráig és 15 - 18 óráig;
Szerda:      12 - 18 óráig
Csütörtök:   9 - 12 óráig és 15 - 18 óráig;
Péntek:      12 - 18 óráig
szombat:    minden hónap első szombatján 15 - 21 óráig, a többi szombat: 14-20 óráig 
vasárnap:   13,30 - 19,30 óráig
Sándorné Giczi Klára, Kiss-Simon Enikő
ikszt-borcs.webnode.hu
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


Település, építkezés

A török hódoltság megszűnése utáni, 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv Börcsről is, mint a győri püspök birtokáról, lesújtó képet ad. Ebből a dokumentumból tudjuk, hogy a falu „…régi vár módjára épült, kerek alapú kápolnája ellenséges támadások alkalmával menhelyül szolgált a lakóknak.” Bár 1688-ban szépen restaurálták az épületet, de „…a legutóbbi török támadás következtében annyira tönkrement, hogy falai mintegy négyfelé váltak, megrepedtek, és a teljes összeomláshoz állnak közel.” A falusiak „…a kápolna körül földelik el halottaikat. Igen sok sírról még a kereszt is hiányzik, mert a marhák keresztül kasul járják e helyet.” Nemcsak a templom és temető, az egész község is nyomorúságos képet mutatott. „A faluban 25 ház van, ezekben 140 lutheránus, 60 katolikus és 5 református személy, összesen 205 lélek lakik. ”Hogy milyenek lehettek azok a házak, jól érzékelteti, hogy a papi szolgálatot ellátó licenciátus is „…a saját nyomorúságos kunyhójában lakik.”
A 18. századtól újjáéledő település arculatát – a természetföldrajzi adottságok mellett- a gazdálkodás módja és a kor hagyományos építőgyakorlata is alakította. A természeti környezetéhez rugalmasan alkalmazkodó község szigorúan követte az árvízmentes szárazulatok vonalát. Börcs területe tökéletes síkság, azaz a felszíni különbségek sehol sem érik el a harminc métert. A falu határában három egymástól eltérő szintet – alacsonyártér, magasártér, teraszsziget-maradványok – találunk. Az ártéri szintek területéből négy-hat méterre kiemelkedő teraszsziget-maradvány felszínét homok, homokos talaj, vagy humuszos talaj borítja. A börcsi teraszsziget-maradvány három-öt méter vastag durva folyami homokból áll. Alatta négy-öt méterre jelentkezik a kavicsréteg. Ez az árvízmentes felszín adta a lehetőséget a település kialakulására. Bármilyen irányból is közelítjük meg a községet, jól látható, hogy a környéknél jóval magasabban helyezkedik el.
Börcs településszerkezete alapján – az építészeti és néprajzi terminológia szerint- az úti falvak csoportjához tartozik. Ez azt jelenti, hogy a település történeti magját egyetlen út két oldala mellé, fésűs beépítésű, szalagtelkes rendben sorakozó házak alkotják. Az ilyen egyutcás úti falvak szerkezeti, formai keretében csak bizonyos szerény létszámú népesség telepedhetett meg. Így volt ez Börcsön is, hiszen a népszámlálási adatok szerint a falu lakossága a 19. században alig változott. Amikor a népesség jelentékenyen gyarapodott, csak akkor jelentek meg a főútra becsatlakozó utcák.
Az egyes gazdák keskeny, hosszan elnyúló szalagtelkei úgy ülték meg a – viszonylag szűk- településre alkalmas helyet, hogy a lakóházak és gazdasági udvarok mindig a biztonságos szárazulaton állhattak. A házakat egymással párhuzamosan, a telekhatárra építették fel. A viszonylag keskeny telkek udvarát, a módosabb gazdáknál, hosszan kísérte a lakóházzal egy fedél alá épített kamrák, istállók, színek sora, tehát a telkek soros elrendezésűek voltak.
A hagyományos lakóházak alaprajzát – az egész Kisalföldre jellemzően – a szoba-konyha-kamra beosztású, egybejáratos épület határozta meg, amihez a 18. század végétől istállót is építhettek. A szobába és a kamrába egyaránt a konyha előteréből lehetett bejutni. A lakóház (néhol a kamra, vagy istálló) bejáratát jellegzetes gádorok védték, díszítették. Ezek a bejárati boltozatok egyszerű építmények voltak, de szépen tagolták a tornác nélküli sima udvari homlokzat falsíkját. A gádorok pillérjei szélesen , akár egy méterre is kinyúltak. A gazdák arra törekedtek, hogy az ajtó előtti boltozat az eresz koszorúgerendáján kívül érjen, hiszen a díszítés mellett racionális oka volt építésének. Tűz esetén ennek védelmében lehetett menteni a házból az értékeket.
Gazdasági kényszerűségből, egy-egy nagyszülő, esetleg dédszülő leszármazói is sokszor együtt éltek, gazdálkodtak. A fiatalabb nemzedék tagjai házasodásuk után is a családi vagyon- és házközösség keretei között maradtak. Ezért akár három-négy lakóegységet is hozzá kellett építeni az egyszerű lakóházhoz. A telkek adottságai miatt az épület hosszát úgy próbálták csökkenteni, hogy a második lakóegységet keresztbe fordítva építették fel. Az ilyen L alaprajzú házakra, már a 20. század elején felfigyeltek a kutatók. ”Érdekes némely börcsi ház alaprajza, amely az általános típustól teljesen elüt. Réginek is mondható, mert egy ilyen házban volt a legrégibb mestergerenda feltalálható 1686-ból. E háznál nem a keskeny, hanem a hosszú oldal van az utcza felé. A mellékhelyiségek: a kamra, istállók az udvar felé húzódnak. Az általános típusú házaknál kizárólag az udvarról lehet a házba lépni, a konyhán keresztül, míg itt úgy az utcza felől, mint az udvar felől lehet bejutni egy átjárásba, mely részben a szobákba, részben a kamrába és konyhába vezet. Az egyik kamara, mely gabonaraktárnak szolgál, boltozva van, hogy tűzmentes legyen” – írta Pálos Ede 1911-ben.
A lakóházak utcai homlokzatára és tetőformájára a legjellemzőbb az egyenes oromfal és nyeregtető volt. A tömésfalú házak oromfala többnyire deszkából készült, sokszor kivágott szív alakú szellőzőnyílással díszítve. Néha az utcai ablakokat míves vakolatdíszekkel keretezték. A tetőt hagyományosan náddal fedték. Az utcai deszkakapuk, kerítések – mára teljesen eltűnt – oszlopait, bálványait véséssel díszítették és gyakran színesre festették ki. Az udvari homlokzat falsíkját a már említett gádorok tagolták. A lakóházak mennyezete mestergerendás alátámasztású pórfödém volt. Az első szoba mestergerendáján gyakran jelölték az építés idejét, az építtetők nevét. A gerenda vésett, festett díszítményei a lakók vallását, társadalmi helyzetét is tükrözhették. A jellemző tetőszerkezet az ollószáras szelemenes megoldás volt.
A Tóközben, így Börcsön is, a téglaboltozatos konyhák elterjedése előtt általánosak voltak a fonott sövénykémények. Ezeket kívül-belül gondosan, vastag pelyvás sárral tapasztották a szikrák ellen. A csapadéktól deszkából, zsindelyből, bádogból készített tetők védték a kéményt. A tetőn kinyúló külső felületet gondosan meszelték, vagy nádszőnyegbe burkolták. Nemcsak a konyhák kémény alatti hasáb alakú, lapostetejű sütőkemencéjének és főzőpadkáinak, hanem a szobák fűtőberendezéseinek füstjét is e kémények vezették a szabadba. Hogy a szobákat mentesítsék a füsttől, többnyire az ott felépített kemencéket, zöld mázas cserépkályhákat is a konyhából fűtötték.
Az utcafront felé eső szoba, mely a 19. században már nem csupán lakószoba, hanem fontos reprezentatív helyiség is, sarkos elrendezésű volt. A középütt végighúzódó mestergerenda szinte két térre osztotta a szobát. Egyik oldalán a kályha, kemence mellett csak két egymás végébe helyezett, vagy szekrénnyel elválasztott ágy került. Ezeket a fekhelyeket többnyire csak a jeles vendégek, a szülő anyák, vagy nagybeteg családtagok használták. A tényleges fekhelyül szolgáló egyszerű ágy a szoba másik oldalán, az ajtó nyílása mögött kapott helyet. Ezen az oldalon, az utcafronti és udvari fal sarkában sarokpad állt, előtte az asztallal. Itt – a szent sarokban – voltak a katolikus családoknál falra függesztve a szentképek, búcsús, esetleg családi emlékek. A szoba berendezésének e hagyományos rendje csak a huszadik század második felében szűnt meg.


Pásztorkodás, állattartás

 

„ Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a föld tart.
Ménes, gulya nyáron, őszben
térdig járjon a jó fűben.
Csűrök, pajták, buzás vermek
csordultig tömve legyenek.
Isten áldjon minden gazdát,
pásztoroknak adjon munkát!”

 

A nagy folyószabályozások előtt Börcs határát a Rábca szeszélyes folyása, a kiterjedt árterületek határozták meg. Mivel biztonsággal földet művelni csak a kiemelkedő szigethátakon, a gordonokon lehetett, itt a laposabb részek nagy kiterjedésű rétjei, vizenyős legelői jelentették a gazdálkodás alapját. A legelőterületek a győri püspökség, és a falu gazdái között oszlottak meg. Külön területe volt a gazdáknak, a Gazdák rétje, illetve a zselléreknek, a Zsellérlegelő. Közös volt az Urmeleg a legeltetési társulat kezelésében. Vizenyős terület volt a Kalinkó, a Karros és a Lilid rét, időnként vízzel borított a Telekalja, a konda kis legelőterülete a Kanrét. Ezeken a hatalmas legelőterületeken százával legeltek az állatok.
A 19. század elejéig ridegpásztorkodás élt a vidéken. Télen nyáron kint legelt a csorda, tehenek, tinók, vegyesen a lovakkal. Ridegpásztorok őrizték az állatokat. Éjszakára karámba terelték, télen pedig náddal fedett téli szállások adtak enyhelyet. Családon alapuló szervezet volt a pásztoroké. Idegent nemigen fogadtak maguk közé, legfeljebb ha benősült közéjük. Hóban, esőben, tikkasztó melegben együtt éltek az állatokkal. Ellenségük csak a farkas és az áradás volt. Nagyvízkor a magasabb területre menekültek az állatok, és bőgve várták a víz visszahúzódását. Különösen veszélyesek voltak a farkasok, ha télen csapatostul előjöttek a Hanyból. A pásztorok ilyenkor nagy tüzeket raktak, farkasvermekkel, tőrökkel vették körül a téli szállásokat, a falut. Ennek emléke él Ravaszlik (róka, illetve farkas lyuk jelentésű) tájszavunkban. Így csak az elkódorgó marhák estek a farkasoknak áldozatul. Egy 1727-es feljegyzés szerint a pásztorra bízott marhák közül egy a nádasba tévedt. Három nap múlva már csak a csontjait találták meg, húsát mind megették a farkasok.
Az egész éven át tartó megszakítatlan rideg tartás a 19. században alakult át félszilaj pásztorkodássá. Kora tavasztól késő őszig kint élt a csorda mint régen, de télire hazahajtották jászlas tartásra. Különösen a legeltetési társulat legelőin alakult ki ez a forma. A börcsi gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, főként a növendékeket, üszőket, tinókat, a félszilaj csordába. A legeltetés Szent György napján (április 24.) kezdődött és Szent Mihály (szeptember 29.) napjáig tartott. Ha jó volt az idő az állatok „Szentmártonig” (november 11.) is kint maradhattak. Kihajtáskor a gazdák misét mondattak Szent Vendel tiszteletére, hogy a pásztorok védőszentje óvja meg az állatokat minden bajtól, rontástól. A mise után pálinkával vendégelték meg a pásztorokat.
Még a 20. század elején is rovásra vette az állatokat az öregpásztor, vagyis két pálcára rézsútos vágást metszett minden állat után. Azt is bejelölte, mennyi fűbért fizetett a gazda. Az egyik pálca a gazdánál maradt, a másik a pásztoré volt. A két pálca „bejegyzéseinek” egyeznie kellett, hiszen ez volt az elszámolás alapja. A pásztor bére a fűbéren túl 18 mérő gabona volt minden legeltetett marha után. A járandóság része volt még öt kiló kenyér, s némi pénz gazdánként. Pünkösdkor és Szent Ivánra bocskorpénzt is kapott a pásztor minden háztól.
Behajtáskor a gazda kiment a jószágért, és hazavezette, este pedig a kocsmában áldomást fizettek a pásztoroknak.
A 20. századtól, az istállózó állattartás térhódításával, naponta kijáró csordákká alakult a félszilaj pásztorkodás. Börcs fejlett állattenyésztését mutatja, hogy a két világháború között még három csorda járt ki a legelőkre. A gazdák csordája mellett a zsellérek szarvasmarháit a Zsellérlegelőre hajtották, az Urmelegen pedig a legeltetési társulat állatai voltak. A „csordákban” vegyesen voltak tehenek és lovak. Ökröket csak a szoros munkaidő után hajtották a legelőre, addig otthon tartották, jó időben az istálló melletti karámban.
Híres volt a falu libatartása. A banyalúddal és a gúnárral együtt tizenkét libát számítottak egy számosállatnak, így számoltak velük a legelőn. A földbirtok nagyságának megfelelően volt joga a gazdának megfelelő számú számosállat legeltetésére. Számosállat szerint fizették a fűbért is. Az állattartás virágzásának idején háromszáz számosállat is volt a faluban, így tekintélyes csordák legelhettek a réteken. A zsellércsorda 60-65, a gazdáké 70-80 darabból állt, az urmelegi legelőre pedig 120 „számosállat” is kijárt. A gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, a régi félszilaj pásztorkodás tapasztalatai alapján.
A naponta kihajtott állatok legeltetése is „Szentgyörgytől Szentmihályig” tartott, mint régen. Az ostorát pattogtató tehénpásztor reggel hétkor hajtott ki, s délután hat óra tájban hajtotta be az állatokat. A marhák délidőben a dillőn (delelő helyen) pihentek le kérődzeni.
A sertéseket is a közös legelőn tartották. A kondát kanász őrizte. őt a legeltetési társulat egyik tagja, a kanbíró fogadta fel, s fizette ki neki a gazdáktól összeszedett bért: tíz kiló búzát és egy kenyeret minden állat után. A kanász a Pásztorházban lakott, itt gondozta a kanokat is. Ezért a községtől egy mérő fa volt a járandósága, de részesült a bugatópénz-ből is. A konda kora tavasztól késő őszig járt ki, de télen is meg kellett járatni az állatokat. A kondás az őrzés mellett a legelőt is karban tartotta, ezért egy tehene fűbér nélkül legelhetett a réten.
Az elfogyasztott húson, tejen tojáson kívül, az állattartás hasznából a piacra is jutott. A leadott tejen felül megmaradtból tejfölt, túrót készítettek, s a tojással együtt bevitték a győri piacra. A sok liba is szép hasznot hozott már a tollal, de a tömött hízott liba is keresett volt a piacon. Ez az asszonyok jövedelme volt.
Mind az uradalmi, mind a községi pásztorok sokáig megőrizték hagyományaikat. Karácsonykor, az éjféli mise után a kanászok tülkeiket fújták, a pásztorok pedig ostorcsattogtatással köszöntötték Jézus születését. Szilveszterkor házról-házra jártak köszöntőt mondani. A gazdák pálinkával kínálták őket, de jutott a karácsonyi disznóölés hurkájából, kolbászából is.


Hagyományos földművelés

 

Az állattartásnál sokkal összetettebb növénytermesztést nemcsak a természeti környezet (talaj, időjárás, árvizek), hanem a mindenkori gazdasági igények és a falu társadalmának, birtokviszonyainak változásai is erősen befolyásolták. Gyakran előfordult, hogy a falu határában a magas talajvíz miatt éveken át nem lehetett megművelni egy-egy földterületet. Az ilyen földek sokáig parragon maradtak. A művelhető földeken is elengedhetetlen volt a trágyázás. A trágyadomb, a gané, az istállóhoz közel, a kúttól távol, az udvar védett helyén volt. Az istállótrágyát késő nyáron, ősszel hordták ki a földre, ahol egyenletesen kellett szétteríteni. Ha nem terítették el, szántották be, akkor a föld szélén nagy kupacokba, szarvasokba rakták. A trágyát sekélyen, vagy középmélyen leszántották, majd utána nyomban hengerrel megjáratták. Ha a gazdának nem volt lehetősége föld trágyával való javítására, akkor tarrókaparást csinált. Ilyenkor a magasan meghagyott tarlót szántották be.
A szántáshoz az ekét kocsiderékban, szekérderékban vitte ki a gazda a földre. Használat előtt az ekevasat megélesítették, de az ösztökének is kéznél kellett lenni, hogy az ekére tapadt földet lekotorhassák. Az eke elé az ökröket, a párákat járomba fogták. Ehhez erősítették a tézslát, tézslaláncot, ami az ekét tartotta. Szántáskor gyakran ment a gazdával felesége, nagyobb gyermeke is, hiszen az ökröket vezetni kellett, mert nem mentek egyenesen a berázdában. Ha a gazda csak egy fordulót tudott kerülni, akkor volt meg a kibarázdolás. Az ekével a földön körbejártak, vagyis fordulókat tettek. A szántást többféle módon végezhették. Vagy a tábla közepén kezdték a barázdulást, s innen haladtak kifelé, vagy a szélén kezdték és kifele haladtak. A tábla széli kevésbé jó szántást végdüllőnek hívták. Amikor a szántással végeztek, a végdüllőt keresztbe szántották, „düllőre jutottak”.
A felszántott hantos földbe nem lehet azonnal elvetni a magokat. A területet meg kellett fogasolni. Az elboronálás után hengerrel legurgozták a területet, hogy egyenletes legyen.
Az előkészített földbe csak, tiszta vetőmag kerülhetett. A kiszelelt, átrostált gabonát pácolták is, vagyis kiterítették és gálicos vízzel locsolták. Az egykor általánosan ismert kézi vetésről ma már csak a vetőkötény ismerete árulkodik.
A kikelt vetést tavasszal gyakran megfogasulták, sőt le is gurgózták. Azt tartották, hogy ez jót tesz a vetésnek, gyorsabban nő és erősebben áll a lábán. A tavaszi fagyok ellen füstöléssel védték a még gyenge hajtásokat. Földre szórt száraz trágyát, vagy inkább a csak füstölgő pudvás fát égettek ilyenkor. Ha a vetésben sok volt a gaz, a konkoly, tüske, a gazda egész családjával a földre ment, hogy kihúzkodják azokat.
A szokásos búzaszentelőn kívül, a jó börcsi gazdák szinte minden ünnepnapon kimentek határjárásra. Szemügyre vették a vetést, megbírálták a másik művelését, és következtetni próbáltak a termésre.
A termés betakarítása, az aratás a legnehezebb paraszti munkák egyike. Ilyenkor három-négy óránál nem alhattak többet, hiszen a munkát hajnalban kezdeni kellett. A kaszások mögött az asszonyok, gyerekek segítettek a gyűjtésnél. Szedték a markot, kötözték a kévéket.
A szemnyerés – ma már szinte teljesen ismeretlen – módja volt a nyomtatás. A jól meggyúrt, kemény talajra ágyást terítettek. A kiterített gabonán, az ágyáson ökröket járattak körbe-körbe, két-három óra hosszan tipratták. Ha ez megvolt, akkor lehetett villával forgatni. Három-négy tipratás és forgatás után a szalmát villával leszedték az ágyásról. A megmaradt törekes gabonát szórólapáttal szelelték.
A paraszti háztartás nélkülözhetetlen alapanyaga volt egykor a kender. Tavasszal ültették, augusztusban kellett fölnyűni. A hosszú kenderszálakat zsuppkévébe kötötték, és egy-két napig áztatták. Ezután sajtolóba, vagyis vastag fákkal lesúlyozva vízbe tették két hétre. A sajtolóból kiszedve, kúpokba rakva, két hétig szárították docska alatt. A teljesen kiszáradt kenderszárakat markonként megtörték, tilolták. A megtilolt szálakat gerebennel kifésülték, s „mikor már a szépe is megvolt, három szépszálas csomót összefonnak, s következik a rokkázás. A kész fonalból lepedőt, törölközőt, gatyának való anyagot szövettek. A durvább kócból kötelet fontak, vagy fonattak.


Táplálkozás

 

A gazdálkodás, a vagyoni helyzet és a környezet, a hagyomány diktálta racionalitás a mindennapos táplálkozást is meghatározta. Az ételek milyenségét, elkészítési módját alapvetően befolyásolták a vallási előírások is.
Reggelire általában tejet, kávét, tojást, szalonnát, sok esetben csak zsíros kenyeret ettek, hársfa, vagy pipitér teával. Nem egy családban a hét három napján (hétfőn, szerdán, pénteken) kukoricagombócot fogyasztottak íróval.
A vacsora leggyakrabban az ebéd maradéka volt. Friss vacsora csak ritkán került az asztalra. Ez idényszerűen lehetett csörge, szalonna, kolbász, sült krumpli, rántotta, aludttej, házi sajt, fonott kalács, puliszka, pogácsa, babgulyás, rántott leves.
A hétköznapok szabályosan váltakozó „húsos”, illetve „tésztás” napjai után csak vasárnap, vagy jeles ünnepeken jutott egy kis csemege is az ebéd mellé. A húszas-harmincas évek jellemző heti étrendje így mutatott:

 

Hétfő
Reggeli: tej, kenyér
Ebéd: Prósza: a kukoricalisztet reggel leforrázzuk, hagyjuk dagadni. Ettől megédesedik. Majd pici zsírt keverünk hozzá, és az egészet beleöntjük egy tepsibe. Miután félig megsült, ügyesen meg kell fordítani (általában szétesik).
Vacsora: maradék

 

Kedd
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Bab csuszkó (bab csipedett): sűrű bableves csipetkével.
Vacsora: maradék

 

Szerda
Reggeli: rántott leves
Ebéd: Répalevél főzelék: cukor- vagy marharépa levélből készül. Elkészítése hasonló a spenótéhoz.
Vacsora: prósza tejjel

 

Csütörtök
Reggeli: szalonna, kenyér
Ebéd: Sterc (gánca): A lisztet világosra pirítjuk, majd krumplit főzünk, amit nagyon apróra vágunk. Ezzel a krumplis vízzel öntjük fel a lisztet. (Jó fujtós étel.)
Vacsora: maradék vagy bab-csuszkó

 

Péntek:
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Tejes leves: a tejet összeforraljuk vízzel. Ebbe megfelelő mennyiségű sót teszünk. Mikor megforrott, akkor a már előre elkészített tésztát belefőzzük. Felforraljuk ismét, és készen volt a tejes leves. Pogácsával vagy lángossal fogyasztjuk.
Vacsora: maradék vagy Kukoricakása: kukoricadarát forró vízbe eresztjük. Ízesítjük, utána főni hagyjuk, és tepertős zsírral fogyasztjuk.

 

Szombat
Reggeli: feketekávé
Ebéd: Mákos buci: a buci nudlihoz hasonló, csak a kifőtt tésztát darált mákban forgatjuk.
Vacsora: maradék

 

Vasárnap
Reggeli: kakaó, kalács
Ebéd: húsleves, rántott hús rizzsel, vagy sült hús krumplival
Vacsora: maradék,

 

A heti étrendből is kitűnik, hogy az ebédek meghatározó ételei a levesek, főtt és sült tészták voltak. A levesek és főzelék félék készítésénél mindig figyelembe vették, hogy éppen milyen „alapanyag” termett frissen a kertben, vagy mit lehet eltenni a téli időszakra is. Így tavasszal madársóska, nyúlsóska, spenót, zöldborsó, nyáron zöldbab, tök, répa, kelkáposzta, kalarábé, ősszel káposzta, zöldpaprika, paradicsom, télen pedig szárazbab, lencse, burgonya, kukorica ételek kerültek gyakrabban a családok asztalára.
Természetesen az egyházi- és a gazdasági év is szerepet játszott a táplálkozásban. Nagyböjtben csak böjtös ételeket készítettek, de húsvétkor, karácsonykor, búcsúkor, libatöméskor, vagy disznóölés alkalmával bőségesen került a húsfélékből is.
A legfontosabb, a „mindennapi kenyér” készítéséhez, este megszitálták a lisztet, s előkészítették a már előző nap langyos vízben megáztatott kovászt. A teknőt teletöltötték liszttel, a kovásznak kis gödröcskét képeztek benne. A teknőre kovászfa került. Miután éjjel „megkelt” a kovász, a gazdasszony hajnalban vizet melegített. Annyi félmarék sót szórtak a liszthez, ahány kenyeret akartak szakajtani. A sózott lisztre szépen egyenletesen kellett a langyos vizet önteni. Ezt az „öregéből” összeállított masszát egy óra hosszat kellett ököllel dagasztani, míg sima, hólyagos lett a tészta. A kiszaggatott, gombócformára gömbölyített tésztadarabok, meglisztezett kosárruhára, zsomporba kerültek. A megkelt, repedező tészta a jól befűtött kemencében sült ropogósra. Sütés előtt vízzel kenték meg a kenyér tetejét, s a sütőlapáttal fölé rajzolt kereszttel megáldották.


Népköltészet

 

A Börcsön (is) ismert szólások, közmondások híven mutatják a közösség egykori életmódját is. E rövid epikai alkotások a hétköznapok munkájáról, a közösség tagjairól is ítéletet mondanak. Egymás után olvasva őket, olyan mintha egy régi erkölcs kódexet lapoznánk.

 

Egy szántás, egy karéj kenyér.
Hamar eljár egy-két óra, minden perced használd jóra!
Hosszabb a nap a kolbásznál.
Ne a pénzben bízzál, hanem az észben!
Neki dűlt, mint páliak a szélnek.
Nem hosszú a nap annak, akinek sok a dolga.
Fekete kézzel keresett fehér pénz!
Fényűzés és pompa, sose vezet jóra!
Három napos vendégség, holtig tartó szegénység!
Ócska szekér, fakó hám, mind a kettő rossz szerszám!
Szemérmes koldusnak üres marad a tarisznyája.
Télen ruhádat, nyáron kenyeredet el ne hagyd!
Aki kuruc-gyerek, soha se pityereg.
Azt mondja a tisztelet, süvegeld az öreget!
Kinek nincsen esze, honnan vegye azt?
Nyírés nélkül, még a fa se nő szépen.
Sokat akaró, semmivel se bíró.
Több tudás, nagyobb kenyér.
A Nap ingyen orvosság.
Finnyákos gyereknek ínség a barátja.
Jussáért a csúnya lányt is elveszik.
Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve.
Kívül jújj, belül fújj!
Mit ér a pénz, a kincs, ha élvezője nincs?
Nem a foltos, de a rongyos szégyen.
Nem mindig áldás a sok száj.
Nézd előbb jól az anyját, aztán vedd el a lányát!
Rest az urad, többet fárad.
Süt a Kata, meszel is, ha neki fog, súrol is.
Utcán fodros, otthon rongyos!
Várt leány, várat nyer.
Aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem érdemel!
Amilyen az élete, olyan a halála!
A tolvaj kis tűn kezdi, hízott ökrön végzi.
Hallgató emberben lakik az ördög.
Jobb az elég, mint a sok!
Két ember titka már nem titok.
Kinek jó dolga van, a jégre megy, hogy kitörje a nyakát.
Mond meg ki a barátod, én megmondom ki vagy!
Sose akarj többnek látszani, mint amennyi vagy!
Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap.
Többet ér egy kérdezem száz, keresemnél.
Nézd meg a házát, megismered a gazdáját!
A gaz magától is megterem.
A kokas is hajnalban kezdi a kukorékolást.
A tehén kölcsön ád!
Egyeseknek nagyobbat tojik a tyúkja, mint másoknak a lúdja!
Egy szál fa még nem erdő.
Körmetlen macskának nehéz fára másznia.
Lusta lónak korbács az abrakja.
Nem látja a fűtől az erdőt!
Rossz kutya az, melyet bottal vernek a nyúl után.
Áldott dolog a sok kéz.
Első nyerés, kutya vesztés.
Kis kalap, nagy kalap, ne félj tőle nem harap!
Nem bízzák kecskére a káposztát.
Kinek milyen anyja, olyan a leánya!

 

Bár az időjósló regulák többsége kalendáris eredetű, bennük kétségtelenül évtizedes (sokszor évszázados) megfigyelés, tapasztalat sűrűsödik egy-egy mondókává.

 

Ha szarka száll magában, rossz idő lesz a határban.
Jó termés lesz, ha a gólyák sárosan jönnek haza.
András-napi hó, a vetésnek nem jó.
Eső lesz, ha a fecskék porban fürödnek.
Eső lesz, ha sír a kóli madár, a szélkiáltó.
Ha a fák ősszel is virágoznak, hosszú lesz a tél.
Ha a gyufaszál délfelé hajlik, kisüt a nap.
Ha Karácsony fehér, zöld lesz a Húsvét.
Ha ködös a Boldogasszony, nem marad el a jó haszon.
Ha könnyezik Kunigunda, nem sokáig kell a bunda.
Ha Márton fehér lovon jön, gyenge lesz a tél.
Júniusban még nem esik a hó, márciusban fürödni nem jó.
Ködöt jelentenek a kányák, ha a fahegyre ülnek.
Mihály-naptól Szent Györgyig minden szél hideg szél.

 

Sokszor a hiedelmek is tartalmaznak természettudományos ismereteket. Tapasztalaton nyugvó megfigyeléseket. Természetesen a legtöbb közülük egyszerű „babona”.

 

Kidőlt só, legtöbbször veszekedést jelent.
Amíg magad nem ültettél tyúkot, másnak tojást ne adj, mert elviszik a szerencsédet is!
Ha elveszik a csizmád sarka, baleset közelít hozzád!
Ha megreped a kenyerünk, sok lesz a szenvedésünk!
Kotlás után a tyúk első tojását csirkével kell megetetni, hogy összetartsanak!
Nem jó a kisgyereket tükörbe nézetni.
Új tehén elé kötényt kell teríteni, akkor hamar megszokik.
Álmunkban repülni balszerencsét jelent.
Beteg leszel, ha álmodban mákoskalácsot eszel.
Ha álmunkban meghal valaki, családunkban meghal valaki.
Szárazságra mutat, ha álmunkban forgószél jelentkezik.
Újévkor a disznó orrát tálaljuk elsőnek, had túrja a szerencsét!
Sok öröme lészen a lánynak, kinek már Pünkösd előtt vittek a legények pünkösdi rózsát.

 

A hiedelem- és eredetmagyarázó mondák természetszerűleg a község múltjához, földrajzi neveihez kapcsolódnak.

 

Gatyamadzag a boszorkány nyakán
Boszorkányokról sok történetet tudnak Börcsön is. Ezek a történetek majdnem minden faluban hallhatók. Egy érdekes változatukra bukkantam Börcsön is a kulcslyukba húzott gatyamadzaggal kapcsolatban.
Börcsön azt tartották, hogy a boszorkány mindenféle formájúvá tud változni, még a kulcslyukon is be jut a szobába, ha valakit meg akar rontani. Így történt ez egy öreg pásztorral az uradalmi majorban. Hónapok óta nem tudott aludni éjszaka, mert a boszorkány ráült a mellére és alig tudott szuszogni. Mindenfélét megpróbált már ellene. Hiába rakta keresztbe a söprűt az ajtóban, Mária-fogta rózsát (vadrózsa) is hiába tett az ablakba, a boszorkány mindig túljárt az eszén. Végül azt a tanácsot adták neki, hogy fűzzön egy jó erős gatyamadzagot a kulcslukba, azon keresztül nem tud a rontás bejönni. Úgy is tett. Befűzte a kulcslukba a gatyamadzagot és nyugodtan lefeküdt. Alig múlt éjfél, nagy sipákolásra ébredt az öreg. Világot gyújtott, és ott látta az ajtó előtt a boszorkányt, nyakára volt tekeredve a gatyamadzag, alig kapott tőle levegőt. – Így fogták meg, jól elverték, és azóta megszűnt a rontás.

 

A póruljárt almatolvaj
Az uraság kertjében erdőnyi volt a gyümölcsfa. Finomabbnál finomabb gyümölcsök termettek benne, s ezekből látták el bőven a győri piacot. Büszke is volt rá az intéző.
„Még öregapám idejibe volt, hogy lopni kezdték a gyümölcsöt. A ropogós cseresznyével kezdték, és azután ahogy beértek a fák, sorban megszedték őket, mielőtt leszüretelhették volna. Hiába állítottak strázsát, nem tudta a tolvajokat megfogni.
Akkor azt ajánlották az intézőnek, hogy kérje meg Szabó Mihályt, hogy segítsen. Uradalmi juhász volt, kint lakott a majorban. Tudománya volt neki, parancsolni tudott a birkáknak. Kitűzte a kampós botját és megparancsolta, hogy körülötte legeljenek, ne széledjenek szét, amíg bemegy a faluba egy nyelet borra. Azt is megmondta előre, mikor zivatar gyütt, ha meg elkódorgott valakinek a jószága, megmutatta, hol keressék. Beteg állatot is gyógyított, olyan füvei voltak neki. Az ezerjófűvel akármilyen vérző sebet begyógyított, vérehulló fecskefűvel a szemölcsöket is el tudta parancsolni.
Az intéző ráállt. Megígérte neki, hogy megjutalmazza, ha segít megfogni a tolvajt. Az öreg nem szólt semmit, csak kiköltözött a kerti csőszkunyhóba. Akkor ért az a szép nagy pogácsaalma, amit úgy kapkodtak a piacon. Nem telt bele három nap, amikor hajnalon nagy ordítás hallatszott az almás kertből. Odafutottak a majorból, hát látják ám, hogy a tolvaj ott kukurcút a fán, nem tudott a helyéből elmozdulni, kezét meg nem tudta levenni arról az almáról, amit megfogott. Az öreg juhász kint ült a kunyhó sarkában, és nem vette le a szemét róla. Addig nem tudott a tolvaj elmozdulni, amíg az intéző is oda nem ért, csak akkor engedte el az öreg. Így fogta meg a tolvajt. Attól kezdve nem kopasztotta le senki a fákat. Az öreg meg megkapta annak a fának az egész termését.”

 

Győri-kereszt Börcsön
„Amikor a törökök Győrt is elfoglalták, nagyon nehéz lett a nép élete. Rablócsapatok fosztogatták a közeli falvakat. A nép úgy védekezett, ahogy tudott. A börcsiek egy őrtornyot építettek a templom mellett. Erről figyelték a határt, s ha ellenség közeledett, félrevert haranggal riasztották a népet. Aki tudott, elbújt előlük, a bátor legények pedig lesbe álltak. Egy erős földsáncot emeltek, amit „váracs”-nak hívtak, s e mögött várták az ellenséget, karddal, buzogánnyal.
Egyszer jött is egy csapat Lébény felől. Amikor a faluhoz értek, kitörtek a váracsból a börcsiek. Két oldalról támadták meg a törököket, és beszorították őket a vizek közé. A törökök menekülni próbáltak, otthagyták a rablott állatokat a rabláncra fűzött emberekkel együtt. Ezek között több asszony és gyerek is volt. Köztük a lébényi uraság szép, fiatal felesége. Volt nagy öröm! Az uraság akkor megfogadta, hogy hálából egy kőszentet emel azon a helyen. Amikor Győr is megszabadult a törököktől, beváltotta ígéretét, és akkor épült ez a szép kőszent, amit ma is megcsodálhatunk a börcsi temetőben.”

 

Lesvár
„Úgy tudják errefelé, hogy még akkor keletkezett, amikor a törökök voltak itt Magyarországon. Akkor még Győr is az övöké volt. Onnan gyöttek ki rabolni a falukba. Elhajtották a marhákat, a házakat fölgyújtották, aki embert meg elkaptak, azt meg magukkal vitték, vagy megölték. Aki csak tehette, hát elmenekült előlük az erdőbe, nádasba.
Itt a döglött-Rábca mellett összegyűlt egy csomó bátor legény. Elhatározták, hogy bosszút állnak a törökön. Nem messze az úttól, az erdőszélen csináltak földből egy kis várat. Csak akkora volt az egész, hogy az embereket eltakarta, és jól ki lehetett lesni belőle az útra. Fegyvereket is kerítettek, és így lesték, mikor jönnek a törökök. Nemsokára jöttek is az úton. Rájuk csaptak, és elvették tőlük a marhákat, a foglyokat meg kiszabadították. Attól kezdve mindig ott leselkedtek, amíg csak törökök jártak erre. Aztán már nem kellett az a vár, de egy kis dombja még ma is megvan a döglött Rábca partján, történetét pedig Lesvár-puszta neve őrzi.”

 

Az abdai csata
„Negyvennyócban, amikor a nagy harc vót, itt Abdán is vót egy csata. A faluba’ vótak a németek meg a kozákok is. Győr felől gyöttek a magyar huszárok, átúsztattak a Rábcán, és neki a németnek! Ott vót a csata, ahun a legelő van, a falu szélin. Kápolna is van azóta a helin, oda temették azokat, akik ott elestek. A kápolna dombja felül gyüttek a huszárok, a németek meg ki a falubul, a legelő felül kerítették őket. Vót ám nagy zaj, lőttek cefetül, meg aki érte, vágta.
Vót a huszárok között egy börcsi gyerek is. Hát az, amint vágta a németet, látja ám, hogy a szélső háznál egy fehér lovon valami tisztféle igen gukkerozza a csatát. No - gondúta magába -, majd adok én neked! Avval odavágtatott feléje. De a tisztféle is észrevette ám, megugrott, oszt végig a falun! A huszár meg utána! Kergette igen, ahogy csak bírta. Már Öttevényen is túl vótak, amikor má majdnem utolérte. De asztán a tiszti ló jobban vót abrakúva, jobban bírta a futást, mint a szegény, fáradt huszárló, osztán mindig jobban elhúzott elüle. De azér majdnem Kimléig kergette. Mivelhogy nem segített neki senki, egymaga nem tudta megfogni, hát abbahagyta. Amaz meg Óvárig futott, egyenesen a papokhoz. Ott sült ki, hogy az a tisztféle nem is vót akárki. Maga Ferenc Jóska vót! – Sokszor beszélték itt az öregek, de nagy kár, hogy nem vót akkor szerencséje annak a huszárnak. Mer ha elfogta vóna Ferenc Jóskát, talán vége is lett vóna az egész harcnak, és nem veszett vóna oda a szabadság.”


Népszokások, jeles napok

 

Dalolási alkalom, daltanulás szempontjából Börcsön a jeles napok énekes szokásai voltak igazán jelentősek. A falu dalanyagának is e szokások dallamai képezik a legértékesebb, sajátos vonásokat mutató részét.
Újesztendő reggelén fiatal fiúk jártak a házakhoz köszönteni. Ugyanis azt tartották, hogy ilyenkor csak az hoz a házhoz szerencsét, ha férfiember vagy fiúgyermek kíván elsőként boldog újesztendőt. Ezért a fiúk igyekeztek korán felkelni, hogy a házaknál ők legyenek az elsők, mert szerencsehozás fejében a háziaktól gazdagabb ajándékot reméltek. Énekes köszöntő mellett olykor verset is mondtak:


„Hidegen süt a nap,
A föld nagyon kopár,
Nem nyílik a virág,
Nem dalol a madár.
Nyíló virág helyett
A szívemet adom,
Drága neveteket
Imába foglalom.
Éljetek, éljetek még
Sok számos újévet,
Mondhassátok mindig:
De szép ez az élet!”

 

Január 6-án, Vízkereszt napján jártak a Háromkirálok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Köszönés után engedélyt kértek a háziaktól:
„- Szabad-e a Háromkirálokat köszönteni?
- Szabad! – volt a felelet.”
Köszöntőjükből a szöveges, dramatikus rész már régen feledésbe merült. Senki sem emlékszik rá. A ma élők emlékezete szerint a börcsi Háromkirályok csupán az ének elmondásával köszöntöttek. Énekük dallama azonban sajátos változata volt a közismert háromkirályozó éneknek. Gáspár kezében egy kiugratható csillag is volt, mely a háromkirályoknak utat mutató Betlehemi csillagra emlékeztetett. Mikor azt énekelték: „Szép jeles, szép csillag… – akkor Gáspár kivágta azt a nagy, sugáros, szép csillagot.” A szokás megszűnését egy tragikus esettel hozták összefüggésbe.
„Amint szegények mentek háromkirált köszönteni, hát mentek hárman. Az a nagy csucskás sapkájuk vót. De csudálatosak vótak ám! Igen szépek vótak. Aztán mikor szegények nem tudtak közlekednyi, nem tudtak menni a nagy hóvihartól, hát lesülledtek – tudja Isten, hogy mi vót ott? – lementek a hóba. Kettő megszabadult, a harmadik szegény, az nem, mer’ annyira lement a hóba, hogy nem tudtak rajta segíteni. Ugy-e, mentek a farkasok éccakának üdejin, kifurták azt a havat, annyira érezték ott a hús szagát. A testét nem bántották, de a lábát csizmástul együtt leették. Azuta nem járnak a háromkirálok.”
Vízkereszt napjával vette kezdetét a farsang, amely Húshagyó kedd éjféléig tartott. A vidámságnak, mulatságoknak, no meg a leányok férjhez menésének ideje. Erre az időszakra esett a Balázsolás (február 3.) szokása. Szent Balázs püspökre, a gyerekek védőszentjére, a torokfájás elhárítójára nem csak a katolikus templomokban emlékeztek, hanem ezt idézte a házról-házra járó gyerekek köszöntője is. Ma már a balázsolás szöveges részére, dramatikus párbeszédeire nem, csupán magára az énekre emlékeznek, ennek is mindössze három versszakára. ”Ez a kislány a farsangon meg akar esküdni” – szakasz csak itt fordul elő, a környéken máshol nem találkozunk vele.

 

„Húshagyó kedden Börcsön is nagy mulatság volt, cigányzenével. Két hegedű, bőgő, cimbalom meg síp (klarinét) szólt. Ífélkor aztán lefújták a farsangot. Akkor a Himnuszt elénekülték, s megkezdődött a bőjt. A legények ekkorra már fel voltak tűrőzködve, mind kormosak vótak. A leányokat, aki el nem menekűt, mind bekormozták. Olyan rikongatás vót, mint a veszedelem! Olykor még rájuk is köllött szólni, hogy egy kicsinyt értelemmel dolgozzanak, mer’ elrondítják a lányok ruháját. Nem is az arcukat, hanem a ruhájukat. Azér’ az naccerű vót, na! A lányok aztán hazamentek, de a legények hajnalig ott maradtak.”
Egészen sajátos börcsi szokás volt a legények farsangot záró, azt egy kicsit meghosszabbító „medvézése”, medve alakoskodása. „1912-ben Badár Jóska bácsi járta utoljára. A tüskés háznál átellenben látták.” Hamvazószerdán tilos volt már ugyan a vigadozás, a tánc, de a medvetánccal ki lehetett magyarázni, mintegy igazolni a meghosszabbított farsangi mulatság jogosságát. Hiszen a legények szerint a mulatási tilalom csak emberre, legényre vonatkozott, medvére nem. Ezért egy legényt medvének öltöztettek. Derekára láncot kötöttek. A lánc végét megfogta a medvetáncoltató, és azzal vezette a medvét. Közben botjával „igazgatta”, rendezte. A többi legény meg kísérte. Egy legény szitát is vitt magával, s ennek peremén dobolt a medvetánchoz. Egy legény pedig zsomport (szakajtó) vitt a kezében, amibe a házaknál az ajándékot szedte. A medvének öltözött legény, hogy fel ne ismerjék, bezsírozta az arcát, majd belefújt egy tál lisztbe. „Föl vót annyira őtözve, hogy még a lábát se látták. Éppen csak a szemei vótak ki. Bundába vót, mintha valóságos medvebőr lett vóna rajta. Járták vele a házakat. Fílt az ember tőlük. Néha még zárkóztunk is előlük, hogy be ne jöjjenek. A medve meg úgy dörmögött, mintha valóságos medve lett vóna. Vót, hogy a medvét kettő tartotta láncon, meg kísérőik is vótak. Egy tartotta a szitát. Ha szükség vót, akkor verte arra a láncra, amit táncut a medve. A zsomporos meg azon fílt, hogy ki ne lopják belüle az alamizsnát. Mer’ ki sunkát adott, ki szalonnát, ki tojást, hun, mit adtak nekik. Mikor a falut bejárták, annyit kaptak, hogy nem is fért bele. Amelik háznál leány vót, azt is megtáncutatta a medve.
Amit kaptak, azt eladták, és azon mulattak Hamvazószerdán. Bőjt vót, de a medvetáncutató legények mulattak azér’. Így egy nappal meg tudták nyújtani a farsangi mulatság idejét.”
Húsvétkor a locsolkodni járó legények nemcsak verssel köszöntötték a leányt, hanem azt dallammal, énekelve adták elő. Igen ritka a dallammal párosult húsvéti locsolkodó vers. Ezért tarthatjuk ezt is börcsi sajátosságnak.
Pünkösdkor kis, iskoláskorú leánykák jártak a házakhoz köszönteni. Maguk közül kiválasztottak egy alacsony növésű leánykát kiskirálnénak. Fején szép korona volt. „Föl volt helesen, fehér ruhába őtözve, és fehér fátyollal letakarva. Négy kisleány négy pálcára erősített selemkendőt tartott a kiskirálné feje fölé. Mellette balról-jobbról haladt egy-egy erősebb kisleány: a karulók (karolók). Ezek emelték fel a végén a kiskirálnét. Nyolcadikként még egy kisleány ment utánuk karkosárral. Ha ajándékot kaptak, rendszerint tojást, ebbe tették. Minden kisleány nyaka köré selemkendő (nennés kendő) vót téve. A csapatot a tanítónő is kísérte. Beköszöntek a házba, engedélyt kértek a pünkösdölésre, majd énekbe kezdtek. Először „E Pünkösdnek jeles napján…” majd „Elhozta az Isten piros Pünkösd napját…” hangzott el. Szövegében ez a rész: „Egy kenyér, egy tepsi” nem fordul elő a környék pünkösdölőiben. Mikor az ének végére érnek „akkor fölfogják ezt a királnét, és háromszor fölugrasztják: „Ekkora légyen a kender, e!” – mondják.”
A pünkösdölők nem mentek be a házba, csak kint, a konyhaajtó előtt énekeltek. „Örültek a házaknál, ahová bementünk, ahová meg nem mentünk, oda behívtak.”
A nyári dologidőben a mezei munka igénybe vette a falu apraját-nagyját. Még aratásról szóló dalokra is alig emlékeznek Börcsön. ősszel aztán a szüreti felvonulással ismét megindultak a hétköznapok egyhangúságát megtörő szokások. Noha nem volt Börcs kimondottan bortermelő falu, a szüreti felvonulást mégis megtartották, s erre nagyon készültek. Jelmezeket készítettek s azokban vonultak fel. „Kit ennek őtöztettek, kit annak őtöztettek. Vót köztük köszörűs, bíró, cigányvajda, vajdáné. Ezek beteg kocsin (rozoga kocsin) űtek. Vigyázni kellett, hogy föl ne dűjjön.” A felvonulás a feldíszített kocsmába tartott, ahol aztán nagy mulatságot rendeztek.

 

December 6-án Miklósok jártak, s azok ijesztgették a gyerekeket.

 

December 13-án, Luca napján, legények mentek házról-házra. Még Luca Pannának is legény öltözött fel. Női ruhában, kitömött mellel ment. Kísérő társa csúnya öregember volt, akinek púpja is volt tömve. A szokáselemek szétszóródásának példája az is, hogy Börcsön az aprószenteki korbácsolás Luca napjához kapcsolódott. A leányokat ilyenkor korbácsolták meg, hogy „kellésesek ne legyenek”. Sokszor úgy megkorbácsolták a leányokat, hogy „ippen elég vót nekik!”. Azért, ha tudtak, elbújtak ágy alá, pad alá. A lucázók „kifordított, ismeretlen ruhába vótak őtözve. Fehér, piros, minél tarkább ruhába. Álarcuk is vót szakállal. Az álarcról derékig érő nyelv lógótt le. Fölhintették polyvával a gádert, hogy jó tojósak legyenek a tikok. Ahol nem engedték be a lucázókat, ott a ház falát besározták.”
Előfordult, hogy éppen disznóölés volt a háznál, ahová betértek. Itt természetesen csempeszt (hurkát) is kértek. Megesett, hogy ilyenkor a háziak is megtréfálták a lucázókat. „Egyszer mikor éppen disznót öltek, akkor is mentek a lucázók. Aztán kértek egy kis disznótoros kosztot. Hamarosan tömötek nekik egy belet hurkának. De nem ám hurkatőtelékkel, hanem csöpüvel (kenderkóc) tömte meg. Nagy hurka vót, igen jó, könyökes hurka. Örűtek a lucázók. Megköszönték. Mentek kifelé. Már az ajtóban hozzáfogtak, hogy elosszák egymás között. De a hurka sehogyan se ment széjjel, mert a kenderkóc nem engedte. Akkor mirgükben hozzávágták a falhoz. Káromkodtak végtelenül, hogy hát illen hurkával szolgállák ki a szegény, fáradt lucákat!”
Karácsony viliáján (december 24.) délután a gyerekek jártak mendikálni. Karácsonyt köszöntő éneket énekelni, s ezért bizonyos adományt vártak. Nemcsak fiúk, kisleányok is jártak a házakhoz. A leányok az „Én kisleány vagyok…” kezdetű éneket, a fiúk inkább a „Csordapásztorok…”, „Fel nagy örömre, ma született…” és a „Pásztorok, pásztorok, örvendezve…” kezdetű karácsonyi énekeket énekelték. Köszöntésükért többnyire almát, diót kaptak. Mendikálni legfeljebb iskoláskorú gyerekeknek illett. Ha serdülő fiú is megpróbálkozott vele, annak nem adtak semmit, csak odalöktek hozzá egy kisleányt, s azt mondták:
„- Ne, neked ilyen köll, nem dió!” – Aztán ezen nevettek. A legényke meg szégyenkezve odébbállt.

 

Börcsön valaha a betlehemezés is szokásban volt. Ennek azonban már csak néhány énekére emlékeznek. A szöveges, párbeszédes részek teljesen feledésbe merültek.

 

Az esztendő jeles napjaihoz kapcsolódó énekes szokások sorát Börcsön egy szép István napi (december 26.) köszöntő ének zárja. Ezek a jeles napi szokások emelték Börcsön az egyre fogyó, daltanulásra is alkalmat adó közösségi dalolási alkalmak számát. Az emberi utat kísérő szokások sem igen színesek már. Főleg a dalok koptak le róluk. Csupán a lakodalom dalai közül tudtak néhányat felidézni. Főként a lakodalmi menet dalait, melyeket akkor énekeltek, mikor az esküvőről hazafelé kísérik az új párt. A menyasszony kikérőt nem tudta elmosni az idő. Ez hirdeti még, hogy egykor milyen szép, színes szokások éltek ebben a faluban. Kár, hogy összegyűjtésükre századunk elején nem kerülhetett sor.


Népköltészet, népdalok

 

(Névnapi köszöntő)
Kis szívem kertjében szép virágot leltem.
Égő piros szegfű nyílt ki a kiskertben.
Elhoztam szívemnek szép piros virágját,
Jó anyámra kérem, Istennek áldását!

 

Viruljon, mint a szép égő, piros rózsa,
Kedves nevenapjának tündöklő hajnala.
Szívemből kívánom, ne legyen bánata,
Minden bajtól óvja, Istennek angyala!

 

(Újév köszöntő)
Holnap Újesztendőt érünk,
Hogy az Isten hagyja élnünk!
Mit vigyünk a kisdedkének,
Vigyünk neki forró tejet,
hányjunk bele zsemlye-belet.
Jézuskának, Máriának,
És Szent József Atyjának!

 

(Újév köszöntő)
Ím megértük az Újesztendőt,
Lelkünkben is ujuljon.
Kérni fogjuk a Teremtőt,
Hogy az Újesztendőben,
Szeretettel és bőséggel
Mehessünk előre!

 

(Karácsonyi mendikálás szövege)
Fázik a kis Jézus, a kemény hidegben,
Nincsen néki ágya, csak jászolbölcsőben.
Barmok között fekszik egy istállóba,
Miérettünk jött el Világ Megváltója.
Mit hallottam pajtás, neked is elmondom.
A te istállódba
Született a Jézus,
Egy szalmás jászolba.
Mit vigyünk hát néki?
Vigyünk édes tejet,
Melléje egy darab
Hófehér kenyeret:
Hozz magaddal egy kis
Szelídke báránykát,
Így köszöntsük mentem
Karácsony nagy fiát.

Gazdasági programok

2006-2010 gazdasági program

Az Önkormányzat 2006-2010-es gazdasági programja.

 


Ciklusprogramok

2010-2014 Ciklusprogram

Az Önkormányzat 2010-2014 évekre vonatkozó ciklusprogramja

 


 Munkatervek

A Képviselő-testület 2011. évi Munkaterve

2012. évi munkaterv

 

 


 Rendeletek

 


Jegyzői nyilvántartás

 

 


Jegyzőkönyvek

 

 


Börcsi Hírmondó

 

 


Letölthető nyomtaványok

 

Kérjük adója 1%-val támogassa alapítványainkat!

Börcs Fejlődéséért Alapítvány:
18526561-1-08

Börcsi Faluvédő és Művelődő Egyesület:
18528398-1-08

Községi Sportkör Börcs:
19881605-1-08

Börcsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület:
18973781-1-08

Őszi Napsugár Nyugdíjas Egyesület
18987258-1-08

gyor hulladek honlap banner

logo kisterseg

Scroll to top

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.