Település, építkezés

A török hódoltság megszûnése utáni, 1698-as egyházlátogatási jegyzõkönyv Börcsrõl is, mint a gyõri püspök birtokáról, lesújtó képet ad. Ebbõl a dokumentumból tudjuk, hogy a falu „…régi vár módjára épült, kerek alapú kápolnája ellenséges támadások alkalmával menhelyül szolgált a lakóknak.” Bár 1688-ban szépen restaurálták az épületet, de „…a legutóbbi török támadás következtében annyira tönkrement, hogy falai mintegy négyfelé váltak, megrepedtek, és a teljes összeomláshoz állnak közel.” A falusiak „…a kápolna körül földelik el halottaikat. Igen sok sírról még a kereszt is hiányzik, mert a marhák keresztül kasul járják e helyet.” Nemcsak a templom és temetõ, az egész község is nyomorúságos képet mutatott. „A faluban 25 ház van, ezekben 140 lutheránus, 60 katolikus és 5 református személy, összesen 205 lélek lakik. ”Hogy milyenek lehettek azok a házak, jól érzékelteti, hogy a papi szolgálatot ellátó licenciátus is „…a saját nyomorúságos kunyhójában lakik.”
A 18. századtól újjáéledõ település arculatát – a természetföldrajzi adottságok mellett- a gazdálkodás módja és a kor hagyományos építõgyakorlata is alakította. A természeti környezetéhez rugalmasan alkalmazkodó község szigorúan követte az árvízmentes szárazulatok vonalát. Börcs területe tökéletes síkság, azaz a felszíni különbségek sehol sem érik el a harminc métert. A falu határában három egymástól eltérõ szintet – alacsonyártér, magasártér, teraszsziget-maradványok – találunk. Az ártéri szintek területébõl négy-hat méterre kiemelkedõ teraszsziget-maradvány felszínét homok, homokos talaj, vagy humuszos talaj borítja. A börcsi teraszsziget-maradvány három-öt méter vastag durva folyami homokból áll. Alatta négy-öt méterre jelentkezik a kavicsréteg. Ez az árvízmentes felszín adta a lehetõséget a település kialakulására. Bármilyen irányból is közelítjük meg a községet, jól látható, hogy a környéknél jóval magasabban helyezkedik el.
Börcs településszerkezete alapján – az építészeti és néprajzi terminológia szerint- az úti falvak csoportjához tartozik. Ez azt jelenti, hogy a település történeti magját egyetlen út két oldala mellé, fésûs beépítésû, szalagtelkes rendben sorakozó házak alkotják. Az ilyen egyutcás úti falvak szerkezeti, formai keretében csak bizonyos szerény létszámú népesség telepedhetett meg. Így volt ez Börcsön is, hiszen a népszámlálási adatok szerint a falu lakossága a 19. században alig változott. Amikor a népesség jelentékenyen gyarapodott, csak akkor jelentek meg a fõútra becsatlakozó utcák.
Az egyes gazdák keskeny, hosszan elnyúló szalagtelkei úgy ülték meg a – viszonylag szûk- településre alkalmas helyet, hogy a lakóházak és gazdasági udvarok mindig a biztonságos szárazulaton állhattak. A házakat egymással párhuzamosan, a telekhatárra építették fel. A viszonylag keskeny telkek udvarát, a módosabb gazdáknál, hosszan kísérte a lakóházzal egy fedél alá épített kamrák, istállók, színek sora, tehát a telkek soros elrendezésûek voltak.
A hagyományos lakóházak alaprajzát – az egész Kisalföldre jellemzõen – a szoba-konyha-kamra beosztású, egybejáratos épület határozta meg, amihez a 18. század végétõl istállót is építhettek. A szobába és a kamrába egyaránt a konyha elõterébõl lehetett bejutni. A lakóház (néhol a kamra, vagy istálló) bejáratát jellegzetes gádorok védték, díszítették. Ezek a bejárati boltozatok egyszerû építmények voltak, de szépen tagolták a tornác nélküli sima udvari homlokzat falsíkját. A gádorok pillérjei szélesen , akár egy méterre is kinyúltak. A gazdák arra törekedtek, hogy az ajtó elõtti boltozat az eresz koszorúgerendáján kívül érjen, hiszen a díszítés mellett racionális oka volt építésének. Tûz esetén ennek védelmében lehetett menteni a házból az értékeket.
Gazdasági kényszerûségbõl, egy-egy nagyszülõ, esetleg dédszülõ leszármazói is sokszor együtt éltek, gazdálkodtak. A fiatalabb nemzedék tagjai házasodásuk után is a családi vagyon- és házközösség keretei között maradtak. Ezért akár három-négy lakóegységet is hozzá kellett építeni az egyszerû lakóházhoz. A telkek adottságai miatt az épület hosszát úgy próbálták csökkenteni, hogy a második lakóegységet keresztbe fordítva építették fel. Az ilyen L alaprajzú házakra, már a 20. század elején felfigyeltek a kutatók. ”Érdekes némely börcsi ház alaprajza, amely az általános típustól teljesen elüt. Réginek is mondható, mert egy ilyen házban volt a legrégibb mestergerenda feltalálható 1686-ból. E háznál nem a keskeny, hanem a hosszú oldal van az utcza felé. A mellékhelyiségek: a kamra, istállók az udvar felé húzódnak. Az általános típusú házaknál kizárólag az udvarról lehet a házba lépni, a konyhán keresztül, míg itt úgy az utcza felõl, mint az udvar felõl lehet bejutni egy átjárásba, mely részben a szobákba, részben a kamrába és konyhába vezet. Az egyik kamara, mely gabonaraktárnak szolgál, boltozva van, hogy tûzmentes legyen” – írta Pálos Ede 1911-ben.
A lakóházak utcai homlokzatára és tetõformájára a legjellemzõbb az egyenes oromfal és nyeregtetõ volt. A tömésfalú házak oromfala többnyire deszkából készült, sokszor kivágott szív alakú szellõzõnyílással díszítve. Néha az utcai ablakokat míves vakolatdíszekkel keretezték. A tetõt hagyományosan náddal fedték. Az utcai deszkakapuk, kerítések – mára teljesen eltûnt – oszlopait, bálványait véséssel díszítették és gyakran színesre festették ki. Az udvari homlokzat falsíkját a már említett gádorok tagolták. A lakóházak mennyezete mestergerendás alátámasztású pórfödém volt. Az elsõ szoba mestergerendáján gyakran jelölték az építés idejét, az építtetõk nevét. A gerenda vésett, festett díszítményei a lakók vallását, társadalmi helyzetét is tükrözhették. A jellemzõ tetõszerkezet az ollószáras szelemenes megoldás volt.
A Tóközben, így Börcsön is, a téglaboltozatos konyhák elterjedése elõtt általánosak voltak a fonott sövénykémények. Ezeket kívül-belül gondosan, vastag pelyvás sárral tapasztották a szikrák ellen. A csapadéktól deszkából, zsindelybõl, bádogból készített tetõk védték a kéményt. A tetõn kinyúló külsõ felületet gondosan meszelték, vagy nádszõnyegbe burkolták. Nemcsak a konyhák kémény alatti hasáb alakú, lapostetejû sütõkemencéjének és fõzõpadkáinak, hanem a szobák fûtõberendezéseinek füstjét is e kémények vezették a szabadba. Hogy a szobákat mentesítsék a füsttõl, többnyire az ott felépített kemencéket, zöld mázas cserépkályhákat is a konyhából fûtötték.
Az utcafront felé esõ szoba, mely a 19. században már nem csupán lakószoba, hanem fontos reprezentatív helyiség is, sarkos elrendezésû volt. A középütt végighúzódó mestergerenda szinte két térre osztotta a szobát. Egyik oldalán a kályha, kemence mellett csak két egymás végébe helyezett, vagy szekrénnyel elválasztott ágy került. Ezeket a fekhelyeket többnyire csak a jeles vendégek, a szülõ anyák, vagy nagybeteg családtagok használták. A tényleges fekhelyül szolgáló egyszerû ágy a szoba másik oldalán, az ajtó nyílása mögött kapott helyet. Ezen az oldalon, az utcafronti és udvari fal sarkában sarokpad állt, elõtte az asztallal. Itt – a szent sarokban – voltak a katolikus családoknál falra függesztve a szentképek, búcsús, esetleg családi emlékek. A szoba berendezésének e hagyományos rendje csak a huszadik század második felében szûnt meg.

Pásztorkodás, állattartás

„ Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a föld tart.
Ménes, gulya nyáron, õszben
térdig járjon a jó fûben.
Csûrök, pajták, buzás vermek
csordultig tömve legyenek.
Isten áldjon minden gazdát,
pásztoroknak adjon munkát!”

A nagy folyószabályozások elõtt Börcs határát a Rábca szeszélyes folyása, a kiterjedt árterületek határozták meg. Mivel biztonsággal földet mûvelni csak a kiemelkedõ szigethátakon, a gordonokon lehetett, itt a laposabb részek nagy kiterjedésû rétjei, vizenyõs legelõi jelentették a gazdálkodás alapját. A legelõterületek a gyõri püspökség, és a falu gazdái között oszlottak meg. Külön területe volt a gazdáknak, a Gazdák rétje, illetve a zselléreknek, a Zsellérlegelõ. Közös volt az Urmeleg a legeltetési társulat kezelésében. Vizenyõs terület volt a Kalinkó, a Karros és a Lilid rét, idõnként vízzel borított a Telekalja, a konda kis legelõterülete a Kanrét. Ezeken a hatalmas legelõterületeken százával legeltek az állatok.
A 19. század elejéig ridegpásztorkodás élt a vidéken. Télen nyáron kint legelt a csorda, tehenek, tinók, vegyesen a lovakkal. Ridegpásztorok õrizték az állatokat. Éjszakára karámba terelték, télen pedig náddal fedett téli szállások adtak enyhelyet. Családon alapuló szervezet volt a pásztoroké. Idegent nemigen fogadtak maguk közé, legfeljebb ha benõsült közéjük. Hóban, esõben, tikkasztó melegben együtt éltek az állatokkal. Ellenségük csak a farkas és az áradás volt. Nagyvízkor a magasabb területre menekültek az állatok, és bõgve várták a víz visszahúzódását. Különösen veszélyesek voltak a farkasok, ha télen csapatostul elõjöttek a Hanyból. A pásztorok ilyenkor nagy tüzeket raktak, farkasvermekkel, tõrökkel vették körül a téli szállásokat, a falut. Ennek emléke él Ravaszlik (róka, illetve farkas lyuk jelentésû) tájszavunkban. Így csak az elkódorgó marhák estek a farkasoknak áldozatul. Egy 1727-es feljegyzés szerint a pásztorra bízott marhák közül egy a nádasba tévedt. Három nap múlva már csak a csontjait találták meg, húsát mind megették a farkasok.
Az egész éven át tartó megszakítatlan rideg tartás a 19. században alakult át félszilaj pásztorkodássá. Kora tavasztól késõ õszig kint élt a csorda mint régen, de télire hazahajtották jászlas tartásra. Különösen a legeltetési társulat legelõin alakult ki ez a forma. A börcsi gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, fõként a növendékeket, üszõket, tinókat, a félszilaj csordába. A legeltetés Szent György napján (április 24.) kezdõdött és Szent Mihály (szeptember 29.) napjáig tartott. Ha jó volt az idõ az állatok „Szentmártonig” (november 11.) is kint maradhattak. Kihajtáskor a gazdák misét mondattak Szent Vendel tiszteletére, hogy a pásztorok védõszentje óvja meg az állatokat minden bajtól, rontástól. A mise után pálinkával vendégelték meg a pásztorokat.
Még a 20. század elején is rovásra vette az állatokat az öregpásztor, vagyis két pálcára rézsútos vágást metszett minden állat után. Azt is bejelölte, mennyi fûbért fizetett a gazda. Az egyik pálca a gazdánál maradt, a másik a pásztoré volt. A két pálca „bejegyzéseinek” egyeznie kellett, hiszen ez volt az elszámolás alapja. A pásztor bére a fûbéren túl 18 mérõ gabona volt minden legeltetett marha után. A járandóság része volt még öt kiló kenyér, s némi pénz gazdánként. Pünkösdkor és Szent Ivánra bocskorpénzt is kapott a pásztor minden háztól.
Behajtáskor a gazda kiment a jószágért, és hazavezette, este pedig a kocsmában áldomást fizettek a pásztoroknak.
A 20. századtól, az istállózó állattartás térhódításával, naponta kijáró csordákká alakult a félszilaj pásztorkodás. Börcs fejlett állattenyésztését mutatja, hogy a két világháború között még három csorda járt ki a legelõkre. A gazdák csordája mellett a zsellérek szarvasmarháit a Zsellérlegelõre hajtották, az Urmelegen pedig a legeltetési társulat állatai voltak. A „csordákban” vegyesen voltak tehenek és lovak. Ökröket csak a szoros munkaidõ után hajtották a legelõre, addig otthon tartották, jó idõben az istálló melletti karámban.
Híres volt a falu libatartása. A banyalúddal és a gúnárral együtt tizenkét libát számítottak egy számosállatnak, így számoltak velük a legelõn. A földbirtok nagyságának megfelelõen volt joga a gazdának megfelelõ számú számosállat legeltetésére. Számosállat szerint fizették a fûbért is. Az állattartás virágzásának idején háromszáz számosállat is volt a faluban, így tekintélyes csordák legelhettek a réteken. A zsellércsorda 60-65, a gazdáké 70-80 darabból állt, az urmelegi legelõre pedig 120 „számosállat” is kijárt. A gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, a régi félszilaj pásztorkodás tapasztalatai alapján.
A naponta kihajtott állatok legeltetése is „Szentgyörgytõl Szentmihályig” tartott, mint régen. Az ostorát pattogtató tehénpásztor reggel hétkor hajtott ki, s délután hat óra tájban hajtotta be az állatokat. A marhák délidõben a dillõn (delelõ helyen) pihentek le kérõdzeni.
A sertéseket is a közös legelõn tartották. A kondát kanász õrizte. Õt a legeltetési társulat egyik tagja, a kanbíró fogadta fel, s fizette ki neki a gazdáktól összeszedett bért: tíz kiló búzát és egy kenyeret minden állat után. A kanász a Pásztorházban lakott, itt gondozta a kanokat is. Ezért a községtõl egy mérõ fa volt a járandósága, de részesült a bugatópénz-bõl is. A konda kora tavasztól késõ õszig járt ki, de télen is meg kellett járatni az állatokat. A kondás az õrzés mellett a legelõt is karban tartotta, ezért egy tehene fûbér nélkül legelhetett a réten.
Az elfogyasztott húson, tejen tojáson kívül, az állattartás hasznából a piacra is jutott. A leadott tejen felül megmaradtból tejfölt, túrót készítettek, s a tojással együtt bevitték a gyõri piacra. A sok liba is szép hasznot hozott már a tollal, de a tömött hízott liba is keresett volt a piacon. Ez az asszonyok jövedelme volt.
Mind az uradalmi, mind a községi pásztorok sokáig megõrizték hagyományaikat. Karácsonykor, az éjféli mise után a kanászok tülkeiket fújták, a pásztorok pedig ostorcsattogtatással köszöntötték Jézus születését. Szilveszterkor házról-házra jártak köszöntõt mondani. A gazdák pálinkával kínálták õket, de jutott a karácsonyi disznóölés hurkájából, kolbászából is.

Hagyományos földmûvelés

Az állattartásnál sokkal összetettebb növénytermesztést nemcsak a természeti környezet (talaj, idõjárás, árvizek), hanem a mindenkori gazdasági igények és a falu társadalmának, birtokviszonyainak változásai is erõsen befolyásolták. Gyakran elõfordult, hogy a falu határában a magas talajvíz miatt éveken át nem lehetett megmûvelni egy-egy földterületet. Az ilyen földek sokáig parragon maradtak. A mûvelhetõ földeken is elengedhetetlen volt a trágyázás. A trágyadomb, a gané, az istállóhoz közel, a kúttól távol, az udvar védett helyén volt. Az istállótrágyát késõ nyáron, õsszel hordták ki a földre, ahol egyenletesen kellett szétteríteni. Ha nem terítették el, szántották be, akkor a föld szélén nagy kupacokba, szarvasokba rakták. A trágyát sekélyen, vagy középmélyen leszántották, majd utána nyomban hengerrel megjáratták. Ha a gazdának nem volt lehetõsége föld trágyával való javítására, akkor tarrókaparást csinált. Ilyenkor a magasan meghagyott tarlót szántották be.
A szántáshoz az ekét kocsiderékban, szekérderékban vitte ki a gazda a földre. Használat elõtt az ekevasat megélesítették, de az ösztökének is kéznél kellett lenni, hogy az ekére tapadt földet lekotorhassák. Az eke elé az ökröket, a párákat járomba fogták. Ehhez erõsítették a tézslát, tézslaláncot, ami az ekét tartotta. Szántáskor gyakran ment a gazdával felesége, nagyobb gyermeke is, hiszen az ökröket vezetni kellett, mert nem mentek egyenesen a berázdában. Ha a gazda csak egy fordulót tudott kerülni, akkor volt meg a kibarázdolás. Az ekével a földön körbejártak, vagyis fordulókat tettek. A szántást többféle módon végezhették. Vagy a tábla közepén kezdték a barázdulást, s innen haladtak kifelé, vagy a szélén kezdték és kifele haladtak. A tábla széli kevésbé jó szántást végdüllõnek hívták. Amikor a szántással végeztek, a végdüllõt keresztbe szántották, „düllõre jutottak”.
A felszántott hantos földbe nem lehet azonnal elvetni a magokat. A területet meg kellett fogasolni. Az elboronálás után hengerrel legurgozták a területet, hogy egyenletes legyen.
Az elõkészített földbe csak, tiszta vetõmag kerülhetett. A kiszelelt, átrostált gabonát pácolták is, vagyis kiterítették és gálicos vízzel locsolták. Az egykor általánosan ismert kézi vetésrõl ma már csak a vetõkötény ismerete árulkodik.
A kikelt vetést tavasszal gyakran megfogasulták, sõt le is gurgózták. Azt tartották, hogy ez jót tesz a vetésnek, gyorsabban nõ és erõsebben áll a lábán. A tavaszi fagyok ellen füstöléssel védték a még gyenge hajtásokat. Földre szórt száraz trágyát, vagy inkább a csak füstölgõ pudvás fát égettek ilyenkor. Ha a vetésben sok volt a gaz, a konkoly, tüske, a gazda egész családjával a földre ment, hogy kihúzkodják azokat.
A szokásos búzaszentelõn kívül, a jó börcsi gazdák szinte minden ünnepnapon kimentek határjárásra. Szemügyre vették a vetést, megbírálták a másik mûvelését, és következtetni próbáltak a termésre.
A termés betakarítása, az aratás a legnehezebb paraszti munkák egyike. Ilyenkor három-négy óránál nem alhattak többet, hiszen a munkát hajnalban kezdeni kellett. A kaszások mögött az asszonyok, gyerekek segítettek a gyûjtésnél. Szedték a markot, kötözték a kévéket.
A szemnyerés – ma már szinte teljesen ismeretlen – módja volt a nyomtatás. A jól meggyúrt, kemény talajra ágyást terítettek. A kiterített gabonán, az ágyáson ökröket járattak körbe-körbe, két-három óra hosszan tipratták. Ha ez megvolt, akkor lehetett villával forgatni. Három-négy tipratás és forgatás után a szalmát villával leszedték az ágyásról. A megmaradt törekes gabonát szórólapáttal szelelték.
A paraszti háztartás nélkülözhetetlen alapanyaga volt egykor a kender. Tavasszal ültették, augusztusban kellett fölnyûni. A hosszú kenderszálakat zsuppkévébe kötötték, és egy-két napig áztatták. Ezután sajtolóba, vagyis vastag fákkal lesúlyozva vízbe tették két hétre. A sajtolóból kiszedve, kúpokba rakva, két hétig szárították docska alatt. A teljesen kiszáradt kenderszárakat markonként megtörték, tilolták. A megtilolt szálakat gerebennel kifésülték, s „mikor már a szépe is megvolt, három szépszálas csomót összefonnak, s következik a rokkázás. A kész fonalból lepedõt, törölközõt, gatyának való anyagot szövettek. A durvább kócból kötelet fontak, vagy fonattak.

Táplálkozás

A gazdálkodás, a vagyoni helyzet és a környezet, a hagyomány diktálta racionalitás a mindennapos táplálkozást is meghatározta. Az ételek milyenségét, elkészítési módját alapvetõen befolyásolták a vallási elõírások is.
Reggelire általában tejet, kávét, tojást, szalonnát, sok esetben csak zsíros kenyeret ettek, hársfa, vagy pipitér teával. Nem egy családban a hét három napján (hétfõn, szerdán, pénteken) kukoricagombócot fogyasztottak íróval.
A vacsora leggyakrabban az ebéd maradéka volt. Friss vacsora csak ritkán került az asztalra. Ez idényszerûen lehetett csörge, szalonna, kolbász, sült krumpli, rántotta, aludttej, házi sajt, fonott kalács, puliszka, pogácsa, babgulyás, rántott leves.
A hétköznapok szabályosan váltakozó „húsos”, illetve „tésztás” napjai után csak vasárnap, vagy jeles ünnepeken jutott egy kis csemege is az ebéd mellé. A húszas-harmincas évek jellemzõ heti étrendje így mutatott:

Hétfõ
Reggeli: tej, kenyér
Ebéd: Prósza: a kukoricalisztet reggel leforrázzuk, hagyjuk dagadni. Ettõl megédesedik. Majd pici zsírt keverünk hozzá, és az egészet beleöntjük egy tepsibe. Miután félig megsült, ügyesen meg kell fordítani (általában szétesik).
Vacsora: maradék

Kedd
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Bab csuszkó (bab csipedett): sûrû bableves csipetkével.
Vacsora: maradék

Szerda
Reggeli: rántott leves
Ebéd: Répalevél fõzelék: cukor- vagy marharépa levélbõl készül. Elkészítése hasonló a spenótéhoz.
Vacsora: prósza tejjel

Csütörtök
Reggeli: szalonna, kenyér
Ebéd: Sterc (gánca): A lisztet világosra pirítjuk, majd krumplit fõzünk, amit nagyon apróra vágunk. Ezzel a krumplis vízzel öntjük fel a lisztet. (Jó fujtós étel.)
Vacsora: maradék vagy bab-csuszkó

Péntek:
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Tejes leves: a tejet összeforraljuk vízzel. Ebbe megfelelõ mennyiségû sót teszünk. Mikor megforrott, akkor a már elõre elkészített tésztát belefõzzük. Felforraljuk ismét, és készen volt a tejes leves. Pogácsával vagy lángossal fogyasztjuk.
Vacsora: maradék vagy Kukoricakása: kukoricadarát forró vízbe eresztjük. Ízesítjük, utána fõni hagyjuk, és tepertõs zsírral fogyasztjuk.

Szombat
Reggeli: feketekávé
Ebéd: Mákos buci: a buci nudlihoz hasonló, csak a kifõtt tésztát darált mákban forgatjuk.
Vacsora: maradék

Vasárnap
Reggeli: kakaó, kalács
Ebéd: húsleves, rántott hús rizzsel, vagy sült hús krumplival
Vacsora: maradék,

A heti étrendbõl is kitûnik, hogy az ebédek meghatározó ételei a levesek, fõtt és sült tészták voltak. A levesek és fõzelék félék készítésénél mindig figyelembe vették, hogy éppen milyen „alapanyag” termett frissen a kertben, vagy mit lehet eltenni a téli idõszakra is. Így tavasszal madársóska, nyúlsóska, spenót, zöldborsó, nyáron zöldbab, tök, répa, kelkáposzta, kalarábé, õsszel káposzta, zöldpaprika, paradicsom, télen pedig szárazbab, lencse, burgonya, kukorica ételek kerültek gyakrabban a családok asztalára.
Természetesen az egyházi- és a gazdasági év is szerepet játszott a táplálkozásban. Nagyböjtben csak böjtös ételeket készítettek, de húsvétkor, karácsonykor, búcsúkor, libatöméskor, vagy disznóölés alkalmával bõségesen került a húsfélékbõl is.
A legfontosabb, a „mindennapi kenyér” készítéséhez, este megszitálták a lisztet, s elõkészítették a már elõzõ nap langyos vízben megáztatott kovászt. A teknõt teletöltötték liszttel, a kovásznak kis gödröcskét képeztek benne. A teknõre kovászfa került. Miután éjjel „megkelt” a kovász, a gazdasszony hajnalban vizet melegített. Annyi félmarék sót szórtak a liszthez, ahány kenyeret akartak szakajtani. A sózott lisztre szépen egyenletesen kellett a langyos vizet önteni. Ezt az „öregébõl” összeállított masszát egy óra hosszat kellett ököllel dagasztani, míg sima, hólyagos lett a tészta. A kiszaggatott, gombócformára gömbölyített tésztadarabok, meglisztezett kosárruhára, zsomporba kerültek. A megkelt, repedezõ tészta a jól befûtött kemencében sült ropogósra. Sütés elõtt vízzel kenték meg a kenyér tetejét, s a sütõlapáttal fölé rajzolt kereszttel megáldották.

Népköltészet

A Börcsön (is) ismert szólások, közmondások híven mutatják a közösség egykori életmódját is. E rövid epikai alkotások a hétköznapok munkájáról, a közösség tagjairól is ítéletet mondanak. Egymás után olvasva õket, olyan mintha egy régi erkölcs kódexet lapoznánk.

Egy szántás, egy karéj kenyér.
Hamar eljár egy-két óra, minden perced használd jóra!
Hosszabb a nap a kolbásznál.
Ne a pénzben bízzál, hanem az észben!
Neki dûlt, mint páliak a szélnek.
Nem hosszú a nap annak, akinek sok a dolga.
Fekete kézzel keresett fehér pénz!
Fényûzés és pompa, sose vezet jóra!
Három napos vendégség, holtig tartó szegénység!
Ócska szekér, fakó hám, mind a kettõ rossz szerszám!
Szemérmes koldusnak üres marad a tarisznyája.
Télen ruhádat, nyáron kenyeredet el ne hagyd!
Aki kuruc-gyerek, soha se pityereg.
Azt mondja a tisztelet, süvegeld az öreget!
Kinek nincsen esze, honnan vegye azt?
Nyírés nélkül, még a fa se nõ szépen.
Sokat akaró, semmivel se bíró.
Több tudás, nagyobb kenyér.
A Nap ingyen orvosság.
Finnyákos gyereknek ínség a barátja.
Jussáért a csúnya lányt is elveszik.
Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve.
Kívül jújj, belül fújj!
Mit ér a pénz, a kincs, ha élvezõje nincs?
Nem a foltos, de a rongyos szégyen.
Nem mindig áldás a sok száj.
Nézd elõbb jól az anyját, aztán vedd el a lányát!
Rest az urad, többet fárad.
Süt a Kata, meszel is, ha neki fog, súrol is.
Utcán fodros, otthon rongyos!
Várt leány, várat nyer.
Aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem érdemel!
Amilyen az élete, olyan a halála!
A tolvaj kis tûn kezdi, hízott ökrön végzi.
Hallgató emberben lakik az ördög.
Jobb az elég, mint a sok!
Két ember titka már nem titok.
Kinek jó dolga van, a jégre megy, hogy kitörje a nyakát.
Mond meg ki a barátod, én megmondom ki vagy!
Sose akarj többnek látszani, mint amennyi vagy!
Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap.
Többet ér egy kérdezem száz, keresemnél.
Nézd meg a házát, megismered a gazdáját!
A gaz magától is megterem.
A kokas is hajnalban kezdi a kukorékolást.
A tehén kölcsön ád!
Egyeseknek nagyobbat tojik a tyúkja, mint másoknak a lúdja!
Egy szál fa még nem erdõ.
Körmetlen macskának nehéz fára másznia.
Lusta lónak korbács az abrakja.
Nem látja a fûtõl az erdõt!
Rossz kutya az, melyet bottal vernek a nyúl után.
Áldott dolog a sok kéz.
Elsõ nyerés, kutya vesztés.
Kis kalap, nagy kalap, ne félj tõle nem harap!
Nem bízzák kecskére a káposztát.
Kinek milyen anyja, olyan a leánya!

Bár az idõjósló regulák többsége kalendáris eredetû, bennük kétségtelenül évtizedes (sokszor évszázados) megfigyelés, tapasztalat sûrûsödik egy-egy mondókává.

Ha szarka száll magában, rossz idõ lesz a határban.
Jó termés lesz, ha a gólyák sárosan jönnek haza.
András-napi hó, a vetésnek nem jó.
Esõ lesz, ha a fecskék porban fürödnek.
Esõ lesz, ha sír a kóli madár, a szélkiáltó.
Ha a fák õsszel is virágoznak, hosszú lesz a tél.
Ha a gyufaszál délfelé hajlik, kisüt a nap.
Ha Karácsony fehér, zöld lesz a Húsvét.
Ha ködös a Boldogasszony, nem marad el a jó haszon.
Ha könnyezik Kunigunda, nem sokáig kell a bunda.
Ha Márton fehér lovon jön, gyenge lesz a tél.
Júniusban még nem esik a hó, márciusban fürödni nem jó.
Ködöt jelentenek a kányák, ha a fahegyre ülnek.
Mihály-naptól Szent Györgyig minden szél hideg szél.

Sokszor a hiedelmek is tartalmaznak természettudományos ismereteket. Tapasztalaton nyugvó megfigyeléseket. Természetesen a legtöbb közülük egyszerû „babona”.

Kidõlt só, legtöbbször veszekedést jelent.
Amíg magad nem ültettél tyúkot, másnak tojást ne adj, mert elviszik a szerencsédet is!
Ha elveszik a csizmád sarka, baleset közelít hozzád!
Ha megreped a kenyerünk, sok lesz a szenvedésünk!
Kotlás után a tyúk elsõ tojását csirkével kell megetetni, hogy összetartsanak!
Nem jó a kisgyereket tükörbe nézetni.
Új tehén elé kötényt kell teríteni, akkor hamar megszokik.
Álmunkban repülni balszerencsét jelent.
Beteg leszel, ha álmodban mákoskalácsot eszel.
Ha álmunkban meghal valaki, családunkban meghal valaki.
Szárazságra mutat, ha álmunkban forgószél jelentkezik.
Újévkor a disznó orrát tálaljuk elsõnek, had túrja a szerencsét!
Sok öröme lészen a lánynak, kinek már Pünkösd elõtt vittek a legények pünkösdi rózsát.

A hiedelem- és eredetmagyarázó mondák természetszerûleg a község múltjához, földrajzi neveihez kapcsolódnak.

Gatyamadzag a boszorkány nyakán
Boszorkányokról sok történetet tudnak Börcsön is. Ezek a történetek majdnem minden faluban hallhatók. Egy érdekes változatukra bukkantam Börcsön is a kulcslyukba húzott gatyamadzaggal kapcsolatban.
Börcsön azt tartották, hogy a boszorkány mindenféle formájúvá tud változni, még a kulcslyukon is be jut a szobába, ha valakit meg akar rontani. Így történt ez egy öreg pásztorral az uradalmi majorban. Hónapok óta nem tudott aludni éjszaka, mert a boszorkány ráült a mellére és alig tudott szuszogni. Mindenfélét megpróbált már ellene. Hiába rakta keresztbe a söprût az ajtóban, Mária-fogta rózsát (vadrózsa) is hiába tett az ablakba, a boszorkány mindig túljárt az eszén. Végül azt a tanácsot adták neki, hogy fûzzön egy jó erõs gatyamadzagot a kulcslukba, azon keresztül nem tud a rontás bejönni. Úgy is tett. Befûzte a kulcslukba a gatyamadzagot és nyugodtan lefeküdt. Alig múlt éjfél, nagy sipákolásra ébredt az öreg. Világot gyújtott, és ott látta az ajtó elõtt a boszorkányt, nyakára volt tekeredve a gatyamadzag, alig kapott tõle levegõt. – Így fogták meg, jól elverték, és azóta megszûnt a rontás.

A póruljárt almatolvaj
Az uraság kertjében erdõnyi volt a gyümölcsfa. Finomabbnál finomabb gyümölcsök termettek benne, s ezekbõl látták el bõven a gyõri piacot. Büszke is volt rá az intézõ.
„Még öregapám idejibe volt, hogy lopni kezdték a gyümölcsöt. A ropogós cseresznyével kezdték, és azután ahogy beértek a fák, sorban megszedték õket, mielõtt leszüretelhették volna. Hiába állítottak strázsát, nem tudta a tolvajokat megfogni.
Akkor azt ajánlották az intézõnek, hogy kérje meg Szabó Mihályt, hogy segítsen. Uradalmi juhász volt, kint lakott a majorban. Tudománya volt neki, parancsolni tudott a birkáknak. Kitûzte a kampós botját és megparancsolta, hogy körülötte legeljenek, ne széledjenek szét, amíg bemegy a faluba egy nyelet borra. Azt is megmondta elõre, mikor zivatar gyütt, ha meg elkódorgott valakinek a jószága, megmutatta, hol keressék. Beteg állatot is gyógyított, olyan füvei voltak neki. Az ezerjófûvel akármilyen vérzõ sebet begyógyított, vérehulló fecskefûvel a szemölcsöket is el tudta parancsolni.
Az intézõ ráállt. Megígérte neki, hogy megjutalmazza, ha segít megfogni a tolvajt. Az öreg nem szólt semmit, csak kiköltözött a kerti csõszkunyhóba. Akkor ért az a szép nagy pogácsaalma, amit úgy kapkodtak a piacon. Nem telt bele három nap, amikor hajnalon nagy ordítás hallatszott az almás kertbõl. Odafutottak a majorból, hát látják ám, hogy a tolvaj ott kukurcút a fán, nem tudott a helyébõl elmozdulni, kezét meg nem tudta levenni arról az almáról, amit megfogott. Az öreg juhász kint ült a kunyhó sarkában, és nem vette le a szemét róla. Addig nem tudott a tolvaj elmozdulni, amíg az intézõ is oda nem ért, csak akkor engedte el az öreg. Így fogta meg a tolvajt. Attól kezdve nem kopasztotta le senki a fákat. Az öreg meg megkapta annak a fának az egész termését.”

Gyõri-kereszt Börcsön
„Amikor a törökök Gyõrt is elfoglalták, nagyon nehéz lett a nép élete. Rablócsapatok fosztogatták a közeli falvakat. A nép úgy védekezett, ahogy tudott. A börcsiek egy õrtornyot építettek a templom mellett. Errõl figyelték a határt, s ha ellenség közeledett, félrevert haranggal riasztották a népet. Aki tudott, elbújt elõlük, a bátor legények pedig lesbe álltak. Egy erõs földsáncot emeltek, amit „váracs”-nak hívtak, s e mögött várták az ellenséget, karddal, buzogánnyal.
Egyszer jött is egy csapat Lébény felõl. Amikor a faluhoz értek, kitörtek a váracsból a börcsiek. Két oldalról támadták meg a törököket, és beszorították õket a vizek közé. A törökök menekülni próbáltak, otthagyták a rablott állatokat a rabláncra fûzött emberekkel együtt. Ezek között több asszony és gyerek is volt. Köztük a lébényi uraság szép, fiatal felesége. Volt nagy öröm! Az uraság akkor megfogadta, hogy hálából egy kõszentet emel azon a helyen. Amikor Gyõr is megszabadult a törököktõl, beváltotta ígéretét, és akkor épült ez a szép kõszent, amit ma is megcsodálhatunk a börcsi temetõben.”

Lesvár
„Úgy tudják errefelé, hogy még akkor keletkezett, amikor a törökök voltak itt Magyarországon. Akkor még Gyõr is az övöké volt. Onnan gyöttek ki rabolni a falukba. Elhajtották a marhákat, a házakat fölgyújtották, aki embert meg elkaptak, azt meg magukkal vitték, vagy megölték. Aki csak tehette, hát elmenekült elõlük az erdõbe, nádasba.
Itt a döglött-Rábca mellett összegyûlt egy csomó bátor legény. Elhatározták, hogy bosszút állnak a törökön. Nem messze az úttól, az erdõszélen csináltak földbõl egy kis várat. Csak akkora volt az egész, hogy az embereket eltakarta, és jól ki lehetett lesni belõle az útra. Fegyvereket is kerítettek, és így lesték, mikor jönnek a törökök. Nemsokára jöttek is az úton. Rájuk csaptak, és elvették tõlük a marhákat, a foglyokat meg kiszabadították. Attól kezdve mindig ott leselkedtek, amíg csak törökök jártak erre. Aztán már nem kellett az a vár, de egy kis dombja még ma is megvan a döglött Rábca partján, történetét pedig Lesvár-puszta neve õrzi.”

Az abdai csata
„Negyvennyócban, amikor a nagy harc vót, itt Abdán is vót egy csata. A faluba’ vótak a németek meg a kozákok is. Gyõr felõl gyöttek a magyar huszárok, átúsztattak a Rábcán, és neki a németnek! Ott vót a csata, ahun a legelõ van, a falu szélin. Kápolna is van azóta a helin, oda temették azokat, akik ott elestek. A kápolna dombja felül gyüttek a huszárok, a németek meg ki a falubul, a legelõ felül kerítették õket. Vót ám nagy zaj, lõttek cefetül, meg aki érte, vágta.
Vót a huszárok között egy börcsi gyerek is. Hát az, amint vágta a németet, látja ám, hogy a szélsõ háznál egy fehér lovon valami tisztféle igen gukkerozza a csatát. No - gondúta magába -, majd adok én neked! Avval odavágtatott feléje. De a tisztféle is észrevette ám, megugrott, oszt végig a falun! A huszár meg utána! Kergette igen, ahogy csak bírta. Már Öttevényen is túl vótak, amikor má majdnem utolérte. De asztán a tiszti ló jobban vót abrakúva, jobban bírta a futást, mint a szegény, fáradt huszárló, osztán mindig jobban elhúzott elüle. De azér majdnem Kimléig kergette. Mivelhogy nem segített neki senki, egymaga nem tudta megfogni, hát abbahagyta. Amaz meg Óvárig futott, egyenesen a papokhoz. Ott sült ki, hogy az a tisztféle nem is vót akárki. Maga Ferenc Jóska vót! – Sokszor beszélték itt az öregek, de nagy kár, hogy nem vót akkor szerencséje annak a huszárnak. Mer ha elfogta vóna Ferenc Jóskát, talán vége is lett vóna az egész harcnak, és nem veszett vóna oda a szabadság.”

Népszokások, jeles napok

Dalolási alkalom, daltanulás szempontjából Börcsön a jeles napok énekes szokásai voltak igazán jelentõsek. A falu dalanyagának is e szokások dallamai képezik a legértékesebb, sajátos vonásokat mutató részét.
Újesztendõ reggelén fiatal fiúk jártak a házakhoz köszönteni. Ugyanis azt tartották, hogy ilyenkor csak az hoz a házhoz szerencsét, ha férfiember vagy fiúgyermek kíván elsõként boldog újesztendõt. Ezért a fiúk igyekeztek korán felkelni, hogy a házaknál õk legyenek az elsõk, mert szerencsehozás fejében a háziaktól gazdagabb ajándékot reméltek. Énekes köszöntõ mellett olykor verset is mondtak:
„Hidegen süt a nap,
A föld nagyon kopár,
Nem nyílik a virág,
Nem dalol a madár.
Nyíló virág helyett
A szívemet adom,
Drága neveteket
Imába foglalom.
Éljetek, éljetek még
Sok számos újévet,
Mondhassátok mindig:
De szép ez az élet!”

Január 6-án, Vízkereszt napján jártak a Háromkirálok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Köszönés után engedélyt kértek a háziaktól:
„- Szabad-e a Háromkirálokat köszönteni?
- Szabad! – volt a felelet.”
Köszöntõjükbõl a szöveges, dramatikus rész már régen feledésbe merült. Senki sem emlékszik rá. A ma élõk emlékezete szerint a börcsi Háromkirályok csupán az ének elmondásával köszöntöttek. Énekük dallama azonban sajátos változata volt a közismert háromkirályozó éneknek. Gáspár kezében egy kiugratható csillag is volt, mely a háromkirályoknak utat mutató Betlehemi csillagra emlékeztetett. Mikor azt énekelték: „Szép jeles, szép csillag… – akkor Gáspár kivágta azt a nagy, sugáros, szép csillagot.” A szokás megszûnését egy tragikus esettel hozták összefüggésbe.
„Amint szegények mentek háromkirált köszönteni, hát mentek hárman. Az a nagy csucskás sapkájuk vót. De csudálatosak vótak ám! Igen szépek vótak. Aztán mikor szegények nem tudtak közlekednyi, nem tudtak menni a nagy hóvihartól, hát lesülledtek – tudja Isten, hogy mi vót ott? – lementek a hóba. Kettõ megszabadult, a harmadik szegény, az nem, mer’ annyira lement a hóba, hogy nem tudtak rajta segíteni. Ugy-e, mentek a farkasok éccakának üdejin, kifurták azt a havat, annyira érezték ott a hús szagát. A testét nem bántották, de a lábát csizmástul együtt leették. Azuta nem járnak a háromkirálok.”
Vízkereszt napjával vette kezdetét a farsang, amely Húshagyó kedd éjféléig tartott. A vidámságnak, mulatságoknak, no meg a leányok férjhez menésének ideje. Erre az idõszakra esett a Balázsolás (február 3.) szokása. Szent Balázs püspökre, a gyerekek védõszentjére, a torokfájás elhárítójára nem csak a katolikus templomokban emlékeztek, hanem ezt idézte a házról-házra járó gyerekek köszöntõje is. Ma már a balázsolás szöveges részére, dramatikus párbeszédeire nem, csupán magára az énekre emlékeznek, ennek is mindössze három versszakára. ”Ez a kislány a farsangon meg akar esküdni” – szakasz csak itt fordul elõ, a környéken máshol nem találkozunk vele.

„Húshagyó kedden Börcsön is nagy mulatság volt, cigányzenével. Két hegedû, bõgõ, cimbalom meg síp (klarinét) szólt. Ífélkor aztán lefújták a farsangot. Akkor a Himnuszt elénekülték, s megkezdõdött a bõjt. A legények ekkorra már fel voltak tûrõzködve, mind kormosak vótak. A leányokat, aki el nem menekût, mind bekormozták. Olyan rikongatás vót, mint a veszedelem! Olykor még rájuk is köllött szólni, hogy egy kicsinyt értelemmel dolgozzanak, mer’ elrondítják a lányok ruháját. Nem is az arcukat, hanem a ruhájukat. Azér’ az naccerû vót, na! A lányok aztán hazamentek, de a legények hajnalig ott maradtak.”
Egészen sajátos börcsi szokás volt a legények farsangot záró, azt egy kicsit meghosszabbító „medvézése”, medve alakoskodása. „1912-ben Badár Jóska bácsi járta utoljára. A tüskés háznál átellenben látták.” Hamvazószerdán tilos volt már ugyan a vigadozás, a tánc, de a medvetánccal ki lehetett magyarázni, mintegy igazolni a meghosszabbított farsangi mulatság jogosságát. Hiszen a legények szerint a mulatási tilalom csak emberre, legényre vonatkozott, medvére nem. Ezért egy legényt medvének öltöztettek. Derekára láncot kötöttek. A lánc végét megfogta a medvetáncoltató, és azzal vezette a medvét. Közben botjával „igazgatta”, rendezte. A többi legény meg kísérte. Egy legény szitát is vitt magával, s ennek peremén dobolt a medvetánchoz. Egy legény pedig zsomport (szakajtó) vitt a kezében, amibe a házaknál az ajándékot szedte. A medvének öltözött legény, hogy fel ne ismerjék, bezsírozta az arcát, majd belefújt egy tál lisztbe. „Föl vót annyira õtözve, hogy még a lábát se látták. Éppen csak a szemei vótak ki. Bundába vót, mintha valóságos medvebõr lett vóna rajta. Járták vele a házakat. Fílt az ember tõlük. Néha még zárkóztunk is elõlük, hogy be ne jöjjenek. A medve meg úgy dörmögött, mintha valóságos medve lett vóna. Vót, hogy a medvét kettõ tartotta láncon, meg kísérõik is vótak. Egy tartotta a szitát. Ha szükség vót, akkor verte arra a láncra, amit táncut a medve. A zsomporos meg azon fílt, hogy ki ne lopják belüle az alamizsnát. Mer’ ki sunkát adott, ki szalonnát, ki tojást, hun, mit adtak nekik. Mikor a falut bejárták, annyit kaptak, hogy nem is fért bele. Amelik háznál leány vót, azt is megtáncutatta a medve.
Amit kaptak, azt eladták, és azon mulattak Hamvazószerdán. Bõjt vót, de a medvetáncutató legények mulattak azér’. Így egy nappal meg tudták nyújtani a farsangi mulatság idejét.”
Húsvétkor a locsolkodni járó legények nemcsak verssel köszöntötték a leányt, hanem azt dallammal, énekelve adták elõ. Igen ritka a dallammal párosult húsvéti locsolkodó vers. Ezért tarthatjuk ezt is börcsi sajátosságnak.
Pünkösdkor kis, iskoláskorú leánykák jártak a házakhoz köszönteni. Maguk közül kiválasztottak egy alacsony növésû leánykát kiskirálnénak. Fején szép korona volt. „Föl volt helesen, fehér ruhába õtözve, és fehér fátyollal letakarva. Négy kisleány négy pálcára erõsített selemkendõt tartott a kiskirálné feje fölé. Mellette balról-jobbról haladt egy-egy erõsebb kisleány: a karulók (karolók). Ezek emelték fel a végén a kiskirálnét. Nyolcadikként még egy kisleány ment utánuk karkosárral. Ha ajándékot kaptak, rendszerint tojást, ebbe tették. Minden kisleány nyaka köré selemkendõ (nennés kendõ) vót téve. A csapatot a tanítónõ is kísérte. Beköszöntek a házba, engedélyt kértek a pünkösdölésre, majd énekbe kezdtek. Elõször „E Pünkösdnek jeles napján…” majd „Elhozta az Isten piros Pünkösd napját…” hangzott el. Szövegében ez a rész: „Egy kenyér, egy tepsi” nem fordul elõ a környék pünkösdölõiben. Mikor az ének végére érnek „akkor fölfogják ezt a királnét, és háromszor fölugrasztják: „Ekkora légyen a kender, e!” – mondják.”
A pünkösdölõk nem mentek be a házba, csak kint, a konyhaajtó elõtt énekeltek. „Örültek a házaknál, ahová bementünk, ahová meg nem mentünk, oda behívtak.”
A nyári dologidõben a mezei munka igénybe vette a falu apraját-nagyját. Még aratásról szóló dalokra is alig emlékeznek Börcsön. Õsszel aztán a szüreti felvonulással ismét megindultak a hétköznapok egyhangúságát megtörõ szokások. Noha nem volt Börcs kimondottan bortermelõ falu, a szüreti felvonulást mégis megtartották, s erre nagyon készültek. Jelmezeket készítettek s azokban vonultak fel. „Kit ennek õtöztettek, kit annak õtöztettek. Vót köztük köszörûs, bíró, cigányvajda, vajdáné. Ezek beteg kocsin (rozoga kocsin) ûtek. Vigyázni kellett, hogy föl ne dûjjön.” A felvonulás a feldíszített kocsmába tartott, ahol aztán nagy mulatságot rendeztek.

December 6-án Miklósok jártak, s azok ijesztgették a gyerekeket.

December 13-án, Luca napján, legények mentek házról-házra. Még Luca Pannának is legény öltözött fel. Nõi ruhában, kitömött mellel ment. Kísérõ társa csúnya öregember volt, akinek púpja is volt tömve. A szokáselemek szétszóródásának példája az is, hogy Börcsön az aprószenteki korbácsolás Luca napjához kapcsolódott. A leányokat ilyenkor korbácsolták meg, hogy „kellésesek ne legyenek”. Sokszor úgy megkorbácsolták a leányokat, hogy „ippen elég vót nekik!”. Azért, ha tudtak, elbújtak ágy alá, pad alá. A lucázók „kifordított, ismeretlen ruhába vótak õtözve. Fehér, piros, minél tarkább ruhába. Álarcuk is vót szakállal. Az álarcról derékig érõ nyelv lógótt le. Fölhintették polyvával a gádert, hogy jó tojósak legyenek a tikok. Ahol nem engedték be a lucázókat, ott a ház falát besározták.”
Elõfordult, hogy éppen disznóölés volt a háznál, ahová betértek. Itt természetesen csempeszt (hurkát) is kértek. Megesett, hogy ilyenkor a háziak is megtréfálták a lucázókat. „Egyszer mikor éppen disznót öltek, akkor is mentek a lucázók. Aztán kértek egy kis disznótoros kosztot. Hamarosan tömötek nekik egy belet hurkának. De nem ám hurkatõtelékkel, hanem csöpüvel (kenderkóc) tömte meg. Nagy hurka vót, igen jó, könyökes hurka. Örûtek a lucázók. Megköszönték. Mentek kifelé. Már az ajtóban hozzáfogtak, hogy elosszák egymás között. De a hurka sehogyan se ment széjjel, mert a kenderkóc nem engedte. Akkor mirgükben hozzávágták a falhoz. Káromkodtak végtelenül, hogy hát illen hurkával szolgállák ki a szegény, fáradt lucákat!”
Karácsony viliáján (december 24.) délután a gyerekek jártak mendikálni. Karácsonyt köszöntõ éneket énekelni, s ezért bizonyos adományt vártak. Nemcsak fiúk, kisleányok is jártak a házakhoz. A leányok az „Én kisleány vagyok…” kezdetû éneket, a fiúk inkább a „Csordapásztorok…”, „Fel nagy örömre, ma született…” és a „Pásztorok, pásztorok, örvendezve…” kezdetû karácsonyi énekeket énekelték. Köszöntésükért többnyire almát, diót kaptak. Mendikálni legfeljebb iskoláskorú gyerekeknek illett. Ha serdülõ fiú is megpróbálkozott vele, annak nem adtak semmit, csak odalöktek hozzá egy kisleányt, s azt mondták:
„- Ne, neked ilyen köll, nem dió!” – Aztán ezen nevettek. A legényke meg szégyenkezve odébbállt.

Börcsön valaha a betlehemezés is szokásban volt. Ennek azonban már csak néhány énekére emlékeznek. A szöveges, párbeszédes részek teljesen feledésbe merültek.

Az esztendõ jeles napjaihoz kapcsolódó énekes szokások sorát Börcsön egy szép István napi (december 26.) köszöntõ ének zárja. Ezek a jeles napi szokások emelték Börcsön az egyre fogyó, daltanulásra is alkalmat adó közösségi dalolási alkalmak számát. Az emberi utat kísérõ szokások sem igen színesek már. Fõleg a dalok koptak le róluk. Csupán a lakodalom dalai közül tudtak néhányat felidézni. Fõként a lakodalmi menet dalait, melyeket akkor énekeltek, mikor az esküvõrõl hazafelé kísérik az új párt. A menyasszony kikérõt nem tudta elmosni az idõ. Ez hirdeti még, hogy egykor milyen szép, színes szokások éltek ebben a faluban. Kár, hogy összegyûjtésükre századunk elején nem kerülhetett sor.

Népköltészet, népdalok

(Névnapi köszöntõ)
Kis szívem kertjében szép virágot leltem.
Égõ piros szegfû nyílt ki a kiskertben.
Elhoztam szívemnek szép piros virágját,
Jó anyámra kérem, Istennek áldását!

Viruljon, mint a szép égõ, piros rózsa,
Kedves nevenapjának tündöklõ hajnala.
Szívembõl kívánom, ne legyen bánata,
Minden bajtól óvja, Istennek angyala!

(Újév köszöntõ)
Holnap Újesztendõt érünk,
Hogy az Isten hagyja élnünk!
Mit vigyünk a kisdedkének,
Vigyünk neki forró tejet,
hányjunk bele zsemlye-belet.
Jézuskának, Máriának,
És Szent József Atyjának!

(Újév köszöntõ)
Ím megértük az Újesztendõt,
Lelkünkben is ujuljon.
Kérni fogjuk a Teremtõt,
Hogy az Újesztendõben,
Szeretettel és bõséggel
Mehessünk elõre!

(Karácsonyi mendikálás szövege)
Fázik a kis Jézus, a kemény hidegben,
Nincsen néki ágya, csak jászolbölcsõben.
Barmok között fekszik egy istállóba,
Miérettünk jött el Világ Megváltója.
Mit hallottam pajtás, neked is elmondom.
A te istállódba
Született a Jézus,
Egy szalmás jászolba.
Mit vigyünk hát néki?
Vigyünk édes tejet,
Melléje egy darab
Hófehér kenyeret:
Hozz magaddal egy kis
Szelídke báránykát,
Így köszöntsük mentem
Karácsony nagy fiát.