A gazdálkodás, a vagyoni helyzet és a környezet, a hagyomány diktálta racionalitás a mindennapos táplálkozást is meghatározta. Az ételek milyenségét, elkészítési módját alapvetően befolyásolták a vallási előírások is.

Reggelire általában tejet, kávét, tojást, szalonnát, sok esetben csak zsíros kenyeret ettek, hársfa, vagy pipitér teával. Nem egy családban a hét három napján (hétfőn, szerdán, pénteken) kukoricagombócot fogyasztottak íróval.
A vacsora leggyakrabban az ebéd maradéka volt. Friss vacsora csak ritkán került az asztalra. Ez idényszerűen lehetett csörge, szalonna, kolbász, sült krumpli, rántotta, aludttej, házi sajt, fonott kalács, puliszka, pogácsa, babgulyás, rántott leves.
A hétköznapok szabályosan váltakozó „húsos”, illetve „tésztás” napjai után csak vasárnap, vagy jeles ünnepeken jutott egy kis csemege is az ebéd mellé. A húszas-harmincas évek jellemző heti étrendje így mutatott:

Hétfő
Reggeli: tej, kenyér
Ebéd: Prósza: a kukoricalisztet reggel leforrázzuk, hagyjuk dagadni. Ettől megédesedik. Majd pici zsírt keverünk hozzá, és az egészet beleöntjük egy tepsibe. Miután félig megsült, ügyesen meg kell fordítani (általában szétesik).
Vacsora: maradék

Kedd
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Bab csuszkó (bab csipedett): sűrű bableves csipetkével.
Vacsora: maradék

Szerda
Reggeli: rántott leves
Ebéd: Répalevél főzelék: cukor- vagy marharépa levélből készül. Elkészítése hasonló a spenótéhoz.
Vacsora: prósza tejjel

Csütörtök
Reggeli: szalonna, kenyér
Ebéd: Sterc (gánca): A lisztet világosra pirítjuk, majd krumplit főzünk, amit nagyon apróra vágunk. Ezzel a krumplis vízzel öntjük fel a lisztet. (Jó fujtós étel.)
Vacsora: maradék vagy bab-csuszkó

Péntek:
Reggeli: tea, zsíros kenyér
Ebéd: Tejes leves: a tejet összeforraljuk vízzel. Ebbe megfelelő mennyiségű sót teszünk. Mikor megforrott, akkor a már előre elkészített tésztát belefőzzük. Felforraljuk ismét, és készen volt a tejes leves. Pogácsával vagy lángossal fogyasztjuk.
Vacsora: maradék vagy Kukoricakása: kukoricadarát forró vízbe eresztjük. Ízesítjük, utána főni hagyjuk, és tepertős zsírral fogyasztjuk.

Szombat
Reggeli: feketekávé
Ebéd: Mákos buci: a buci nudlihoz hasonló, csak a kifőtt tésztát darált mákban forgatjuk.
Vacsora: maradék

Vasárnap
Reggeli: kakaó, kalács
Ebéd: húsleves, rántott hús rizzsel, vagy sült hús krumplival
Vacsora: maradék,

A heti étrendből is kitűnik, hogy az ebédek meghatározó ételei a levesek, főtt és sült tészták voltak. A levesek és főzelék félék készítésénél mindig figyelembe vették, hogy éppen milyen „alapanyag” termett frissen a kertben, vagy mit lehet eltenni a téli időszakra is. Így tavasszal madársóska, nyúlsóska, spenót, zöldborsó, nyáron zöldbab, tök, répa, kelkáposzta, kalarábé, ősszel káposzta, zöldpaprika, paradicsom, télen pedig szárazbab, lencse, burgonya, kukorica ételek kerültek gyakrabban a családok asztalára.

Természetesen az egyházi- és a gazdasági év is szerepet játszott a táplálkozásban. Nagyböjtben csak böjtös ételeket készítettek, de húsvétkor, karácsonykor, búcsúkor, libatöméskor, vagy disznóölés alkalmával bőségesen került a húsfélékből is.

A legfontosabb, a „mindennapi kenyér” készítéséhez, este megszitálták a lisztet, s előkészítették a már előző nap langyos vízben megáztatott kovászt. A teknőt teletöltötték liszttel, a kovásznak kis gödröcskét képeztek benne. A teknőre kovászfa került. Miután éjjel „megkelt” a kovász, a gazdasszony hajnalban vizet melegített. Annyi félmarék sót szórtak a liszthez, ahány kenyeret akartak szakajtani. A sózott lisztre szépen egyenletesen kellett a langyos vizet önteni. Ezt az „öregéből” összeállított masszát egy óra hosszat kellett ököllel dagasztani, míg sima, hólyagos lett a tészta. A kiszaggatott, gombócformára gömbölyített tésztadarabok, meglisztezett kosárruhára, zsomporba kerültek. A megkelt, repedező tészta a jól befűtött kemencében sült ropogósra. Sütés előtt vízzel kenték meg a kenyér tetejét, s a sütőlapáttal fölé rajzolt kereszttel megáldották.